1.rész

Hellobello☺☺
Itt is az első rész.
Remélem elnyeri tetszéseteket.
                       Xxx.Gina
#Zayn Malik

Úgy néztem Harryre, mint egy véres rongyra.
Épp szólni akartam, hogy biztosan nem fogom  elvállani amikor leesett azzal elárulnám magamat a kapcsolatunkat és akkor minden hiábavaló volt.
-Kaphatnék egy kis, gondolkodási időt? -sóhajtottam egy nagyot.
-Nem! -jelentette ki.Ránézett a gondterhelt arcomra majd hozzátette:
-Egy nap haladék, de csak azért mert ez lesz az első, ilyen feladatod.-legyintett.
-Honnan veszed, ilyen biztosra, hogy elvállalom? -szalatt fel a szemöldököm, homlokomig.
-Jaj, kicsi Zaynee -nevetett fel hátborzongatóan. -Ha esetleg nemet mondanál, ki kellene nyíratnalak. -hallotam a hangjában a félelmet. Tudtam akár mennyire is próbálja tagadni, barátok vagyunk, s sokat jelentek neki.
Hatalmas gombóc nőtt a torkomba, arra a tudatra lehet soha többé nem láthatom Niallt.
Nem láthatom édes mosolyát, gyönyörű kék szemeit, amit ha a nap megvilágít sokkal jobban csillog, nem túrhatnék festett szőke tincseibe, nem érhetnék olyan helyeken hozzá ahova csak nekem engedi a hozzáérést és bejutást...
Megborzongtam a gondolatra.
Niall mindennél fontosabb nekem.
Az éltembe már túlságosan sok, számomra fontos embert veszítettem el.
-Arg... -morogtam Harryre. -Úgy is tudod, hogy igent mondok. -ráztam fejemet lemondóan.
-Persze! -biccentett győzelem ittasan.
Nem akartam tovább társalogni vele ezért  egy szó nélkül felálltam és  kisétátam az "irodájából".
Kilépve a romos, elhagyatott , gyárépület két szárnyú vas ajtaján  megcsapott a kinti friss levegő.
Beszálltam az autómba, elővettem egy szál cigarettát és rágyújtva hajtottotam ki a sikátoros utcából.
Az agyam majd szétrobbant.
Nem mehetek bele hisz nem akarom megölni és nem is fogom!
Inkább én halok meg..., de nem akaron elveszíteni.
Megkönnyebbülés fogott el, mikor megláttam a házunk fehéres színét.
Niall kocsiját nem láttan sehol, így arra a következtetésre jutottam, biztos még nincs itthon.
Niall... hogy fogom én ezt elmondani neki? Istenem,tuti kiakad.
Leparkoltam a kocsival a házunk elé, majd kiszálltam és eldobtam a 6. szál cigimet is . Stressz helyzetben, mindig sok cigarettát szívok el.
Belépve a házba, rombolási vágy fogott el. Legszívesebben tőrtem-zúztam volna, de nem tehettem. Erősnek kellet Niall előtt mutatkoznom.
Gondolataimból az ajtó nyitódása- csukódása szakított ki.
Ott állt az előszobában, fekete cső farmerbe, fehér pólóban, s fekete műbőr mellénybe. Odasétált hozzám, csípőmnél fogva húzott magához, és tapasztotta ajkait az enyémre. Nyelve azonnal bejutásért könyörgött, amit kis habozás után megadtam. Éreztem ahogy egész teste az enyémnek feszül, ez által a merevedésünk összedörzsölödött. Kéjes nyögés hagyta el szájat, mire belőlem kicsúszott egy mély, férfias, rekedtes morgás.
-Niall....... -lihegtem.Nem akartam megállítani, de sajnos megkellett. -Álljunk meg! -kértem.
-Miért? -kérdezte és a seggembe markolt. -Tudom, hogy te is akarod. -nyalt bele a fülembe.
-Hogyne akarnám, csak nem lehet! -lépttem el tőle, majd leültem a kanapéra. -Valamit mondanom kell. -felnéztem a plafonra égi segítséget kérve tekintetemmel.
Niall megfogta magát leült a velem szemben lévő fotelbe  és onnan fürkésző tekintettel bámult rám.
Itt az idő! Nagy levegőt vettem, hogy belekezdjek mondanivalómba.
-Harry azért hívott be ma... -éreztem azt, a hülye gombócot a torkomoba. -Mert új feladatom van... meg kell öljek valakit...-láttam Ni kíváncsi tekintetét, ezért próbáltam minnél hamarabb, folytatni. -Téged...... -nyögtem ki. Szöszi halál nyugodt fejet vágott, felálltt leültt mellém és közel hajolva hozzám ezt kérdezte:
-Oké, most már szexelhetünk? -kikerekedett szemmel néztem rá. Ezt most ő, se gondolhatja komolyan. Ennyit jelent neki, a kapcsolatunk.
-Ni ez most ugye egy kibaszottul szar vicc? -emeltem fel a hangom.
-Nem! Tessék itt vagyok ölj meg! -tartotta fel a karját. Ez most, komolyan ilyen hülye?
-Te nem vagy normális! -keltem ki magamból. Aztán eszembe jutott, hogy meg, nem is kérdeztem mi volt Louisnal. -Mit akart Louis? -tértem egy kicsit megkésve a lényegre.
-Semmit! -förmedt rám. Láthatta, nem igazán erre a válaszra számítottam, ezért szemforgatva újra megszólalt.
 -Meg kell öljelek. -vetette oda, vér fagyasztó, lazasággal.
-Mi a fasz bajod van neked? Csak a szexre kellek? -dühöngtem. -Csak engem érdekel a kibaszott jövőnk?
-Fejezd be! -ordított. -Ezért hajtott Emma is inkább a  patakba, mert ilyen elviselhetetlen vagy! -vágta a fejemhez. Sírni tudtam volna. Emma. Miert pont Emma?
-Zayn... én, én úgy sajnálom! -jött közelebb hozzám, de én elöktem magamtól. Hátat fordítva neki, lekaptam a fogasról, a dzsekimet, s kiléptem a hűvös őszi délutánba.
Hallottam Niall szuszogását a fülemnél. Megfordultam, és láttam könnytől csillogó, szemeit.
-Sajnálom.!Azt hittem egyedül is megtudom oldani a dolgokat, pedig kibaszottul szükségem van rád. -lépett, közelebb hozzám. -Amit pedig Emmaról mondtan, te is tudod, nem gondoltam komolyan! -nem tudtam tovább ellenállni neki, szorosan magamhoz öleltem.
-Soha többet Ni. Igérd meg! -egy kicsit e egy kicsit eltoltam magamtól, ála alá vezettem, egyik ujjamat, arra kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
-Soha többet. -fúrta fejét, vállamba. -Van egy ötletem, tudom nem fog tetszeni.-nézett rám.

Prológus

Sziasztok!

Előzetesben még annyit szeretnék mondani, hogy ketten írjuk a blogot. Én írom Niall szemszögét Gina a társam meg Zaynét.  Reméljük tetszeni fog. Jó szórakozást kívánunk. A prológus  író szemszögből van.

 Gina és Dóra.

A két fiatal egymás mellett kelt  fel. Lágy csókkal köszöntötték egymást,  mint minden reggel. A telefonjaik egyszerre csörrentek meg.  Egymásra mosolyogtak  majd a szőke fiú kiment a szobából  és ott vette fel a saját mobilját. 

- Mond! – szólt erélyesen a telefonba.

- Hát így beszélsz a drága jó főnököddel?  

- Mit akarsz Louis?

- Chh te sem a tiszteletadásról vagy híres.

- Ma szabad napom van,  tegnap mindent leszállítottam,  elintéztem szóval igazán békén hagyhatnál.

- Hajj végre végig mondhatom a mondatot?

- Mondjad. – lökte oda flegmán a főnökének.

- Gyere be,  valamit meg kell beszélnünk.

- Dehogy megyek.- háborodott fel.

- A saját lábadon jössz vagy küldök érted valakit de abba nem lesz köszönet.

- Oké bemegyek, de ajánlom, hogy gyors legyél.

- Niall tudtommal még nem cseréltünk szerepet,  te nekem nem parancsolhatsz.

- Persze,  persze főnök.

- Niall most gyere be, nem késlekedhetsz!  

- Szopj faszt. – mondta  telefonba majd letette a készüléket.

Visszament a szobába és ránézett a szerelmére aki az ágyon feküdt. Felmászott hozzá és egy lassú érzelmes csókban részesítette. 

- Sajnálom kicsim, de be kell mennem.

- Semmi gond nekem is,  Harry nagyon akar valamit.

- Louis is. Mért érzem azt, hogy ebből még baj lesz?

- Én is érzem.

Elmentek zuhanyozni természetesen együtt nehogy pazarolják a vizet.  Felöltöztek majd kiléptek az ajtón. Zayn egyből beszállt a fekete terepjárójába. Niall a letekert ablakhoz hajolt.

- Nem felejtettél el valamit?

- Én? Nem hiszem. – rázta meg a fejét a fekete hajú isten, de tökéletesen tudta mire gondol az ő élete szerelme.

- Ha nem hát nem.

- Várj. – kapta el Niall felsőjének a szélét. – Eszembe jutott.

- Most viszont én felejtettem el. A csuda vigye el!

- Szöszi tudtommal sietünk.

- Louis tud várni. – nevetett fel a szőkeség.

- Egyszer ki fogod húzni nála a gyufát.

- Inkább minthogy benyaljak a főnökömnek mint te.

- Én nem nyaltam be Harrynek.

- Áá nem dehogy,  több nyál van az ő seggébe,  mint az enyémbe pedig engem minden este kinyalsz.

- Most kell a csók vagy sem?

- Kell!

- Akkor mi lesz?

Niall behajolt az ablakon és olyan szenvedéllyel csókolta meg  a párját, hogy annak rögtön merevedése lett.

- Szeretlek Szöszi.

- Én is téged. – váltak el egymástól majd Niall is beült a kocsijába.

Egy darabig egymás mögött haladt a két kocsi majd Niall lefordult egy utcába , Zayn meg tovább tartott egyenesen. A régi gyár épülethez érve a szőke szépfiú leállította  a motort. Nagyot sóhajtva indult meg a főhadiszállásra.  Többen köszöntek neki a folyóson hisz mindenki ismerte őt,  már több éve a csoport tagja.  Belökte a nagy vas ajtót Louis irodájába lépve. Lehuppant a fotelba és feltette a lábát a főnöke íróasztalára. Kíváncsian nézett Louis szemébe.

- Nem engedsz meg túl sokat magadnak? – kérdezte rosszallóan Louis.

- Nem hiszem.

- Hajj nevelhetetlen vagy.

- Fogd be Louis csak pár évvel vagy idősebb nálam.

- Nem csak az hanem a főnököd vagyok ha szeretném már rég alulról szagolnád az ibolyákat.

- Engem soha nem öletnél meg.

- Téged lehet nem, de mást  igen.

- Mi?

- Ezért hívtalak be. Új feladatott kapsz … meg kell ölnöd Zayn Malikot.

A  szőkeség lába egyből a talajon landolt. Megrökönyödve nézett az őt vizslató kék szempárba. E közben Zayn is oda ért  a keresetét biztosító helyre.  Szépen bekopogott a fa ajtón ahonnan a főnöke lágy hangja hallatszódott ki.  

- Hali Zayn. Foglalj helyet.- mutatott egy székre az asztala előtt. 

- Szia Harry.  Mér hívtál be?

- Lenne egy feladatom számodra.

- Mi lenne az?

- Meg kell ölnöd valakit.

- De kit?

- Niall Horant.

- Ni-allt?  - dadogott.

- Igen őt? Ismered? - méregette a főnöke.

Zayn csak ült a kanapén maga él bámulva semmit sem értve és imádkozott azért, hogy ez csak egy rossz álom legyen.  

- Azt hiszem nem.