Prológus

Sziasztok!

Előzetesben még annyit szeretnék mondani, hogy ketten írjuk a blogot. Én írom Niall szemszögét Gina a társam meg Zaynét.  Reméljük tetszeni fog. Jó szórakozást kívánunk. A prológus  író szemszögből van.

 Gina és Dóra.

A két fiatal egymás mellett kelt  fel. Lágy csókkal köszöntötték egymást,  mint minden reggel. A telefonjaik egyszerre csörrentek meg.  Egymásra mosolyogtak  majd a szőke fiú kiment a szobából  és ott vette fel a saját mobilját. 

- Mond! – szólt erélyesen a telefonba.

- Hát így beszélsz a drága jó főnököddel?  

- Mit akarsz Louis?

- Chh te sem a tiszteletadásról vagy híres.

- Ma szabad napom van,  tegnap mindent leszállítottam,  elintéztem szóval igazán békén hagyhatnál.

- Hajj végre végig mondhatom a mondatot?

- Mondjad. – lökte oda flegmán a főnökének.

- Gyere be,  valamit meg kell beszélnünk.

- Dehogy megyek.- háborodott fel.

- A saját lábadon jössz vagy küldök érted valakit de abba nem lesz köszönet.

- Oké bemegyek, de ajánlom, hogy gyors legyél.

- Niall tudtommal még nem cseréltünk szerepet,  te nekem nem parancsolhatsz.

- Persze,  persze főnök.

- Niall most gyere be, nem késlekedhetsz!  

- Szopj faszt. – mondta  telefonba majd letette a készüléket.

Visszament a szobába és ránézett a szerelmére aki az ágyon feküdt. Felmászott hozzá és egy lassú érzelmes csókban részesítette. 

- Sajnálom kicsim, de be kell mennem.

- Semmi gond nekem is,  Harry nagyon akar valamit.

- Louis is. Mért érzem azt, hogy ebből még baj lesz?

- Én is érzem.

Elmentek zuhanyozni természetesen együtt nehogy pazarolják a vizet.  Felöltöztek majd kiléptek az ajtón. Zayn egyből beszállt a fekete terepjárójába. Niall a letekert ablakhoz hajolt.

- Nem felejtettél el valamit?

- Én? Nem hiszem. – rázta meg a fejét a fekete hajú isten, de tökéletesen tudta mire gondol az ő élete szerelme.

- Ha nem hát nem.

- Várj. – kapta el Niall felsőjének a szélét. – Eszembe jutott.

- Most viszont én felejtettem el. A csuda vigye el!

- Szöszi tudtommal sietünk.

- Louis tud várni. – nevetett fel a szőkeség.

- Egyszer ki fogod húzni nála a gyufát.

- Inkább minthogy benyaljak a főnökömnek mint te.

- Én nem nyaltam be Harrynek.

- Áá nem dehogy,  több nyál van az ő seggébe,  mint az enyémbe pedig engem minden este kinyalsz.

- Most kell a csók vagy sem?

- Kell!

- Akkor mi lesz?

Niall behajolt az ablakon és olyan szenvedéllyel csókolta meg  a párját, hogy annak rögtön merevedése lett.

- Szeretlek Szöszi.

- Én is téged. – váltak el egymástól majd Niall is beült a kocsijába.

Egy darabig egymás mögött haladt a két kocsi majd Niall lefordult egy utcába , Zayn meg tovább tartott egyenesen. A régi gyár épülethez érve a szőke szépfiú leállította  a motort. Nagyot sóhajtva indult meg a főhadiszállásra.  Többen köszöntek neki a folyóson hisz mindenki ismerte őt,  már több éve a csoport tagja.  Belökte a nagy vas ajtót Louis irodájába lépve. Lehuppant a fotelba és feltette a lábát a főnöke íróasztalára. Kíváncsian nézett Louis szemébe.

- Nem engedsz meg túl sokat magadnak? – kérdezte rosszallóan Louis.

- Nem hiszem.

- Hajj nevelhetetlen vagy.

- Fogd be Louis csak pár évvel vagy idősebb nálam.

- Nem csak az hanem a főnököd vagyok ha szeretném már rég alulról szagolnád az ibolyákat.

- Engem soha nem öletnél meg.

- Téged lehet nem, de mást  igen.

- Mi?

- Ezért hívtalak be. Új feladatott kapsz … meg kell ölnöd Zayn Malikot.

A  szőkeség lába egyből a talajon landolt. Megrökönyödve nézett az őt vizslató kék szempárba. E közben Zayn is oda ért  a keresetét biztosító helyre.  Szépen bekopogott a fa ajtón ahonnan a főnöke lágy hangja hallatszódott ki.  

- Hali Zayn. Foglalj helyet.- mutatott egy székre az asztala előtt. 

- Szia Harry.  Mér hívtál be?

- Lenne egy feladatom számodra.

- Mi lenne az?

- Meg kell ölnöd valakit.

- De kit?

- Niall Horant.

- Ni-allt?  - dadogott.

- Igen őt? Ismered? - méregette a főnöke.

Zayn csak ült a kanapén maga él bámulva semmit sem értve és imádkozott azért, hogy ez csak egy rossz álom legyen.  

- Azt hiszem nem.