1.rész

Hellobello☺☺
Itt is az első rész.
Remélem elnyeri tetszéseteket.
                       Xxx.Gina
#Zayn Malik

Úgy néztem Harryre, mint egy véres rongyra.
Épp szólni akartam, hogy biztosan nem fogom  elvállani amikor leesett azzal elárulnám magamat a kapcsolatunkat és akkor minden hiábavaló volt.
-Kaphatnék egy kis, gondolkodási időt? -sóhajtottam egy nagyot.
-Nem! -jelentette ki.Ránézett a gondterhelt arcomra majd hozzátette:
-Egy nap haladék, de csak azért mert ez lesz az első, ilyen feladatod.-legyintett.
-Honnan veszed, ilyen biztosra, hogy elvállalom? -szalatt fel a szemöldököm, homlokomig.
-Jaj, kicsi Zaynee -nevetett fel hátborzongatóan. -Ha esetleg nemet mondanál, ki kellene nyíratnalak. -hallotam a hangjában a félelmet. Tudtam akár mennyire is próbálja tagadni, barátok vagyunk, s sokat jelentek neki.
Hatalmas gombóc nőtt a torkomba, arra a tudatra lehet soha többé nem láthatom Niallt.
Nem láthatom édes mosolyát, gyönyörű kék szemeit, amit ha a nap megvilágít sokkal jobban csillog, nem túrhatnék festett szőke tincseibe, nem érhetnék olyan helyeken hozzá ahova csak nekem engedi a hozzáérést és bejutást...
Megborzongtam a gondolatra.
Niall mindennél fontosabb nekem.
Az éltembe már túlságosan sok, számomra fontos embert veszítettem el.
-Arg... -morogtam Harryre. -Úgy is tudod, hogy igent mondok. -ráztam fejemet lemondóan.
-Persze! -biccentett győzelem ittasan.
Nem akartam tovább társalogni vele ezért  egy szó nélkül felálltam és  kisétátam az "irodájából".
Kilépve a romos, elhagyatott , gyárépület két szárnyú vas ajtaján  megcsapott a kinti friss levegő.
Beszálltam az autómba, elővettem egy szál cigarettát és rágyújtva hajtottotam ki a sikátoros utcából.
Az agyam majd szétrobbant.
Nem mehetek bele hisz nem akarom megölni és nem is fogom!
Inkább én halok meg..., de nem akaron elveszíteni.
Megkönnyebbülés fogott el, mikor megláttam a házunk fehéres színét.
Niall kocsiját nem láttan sehol, így arra a következtetésre jutottam, biztos még nincs itthon.
Niall... hogy fogom én ezt elmondani neki? Istenem,tuti kiakad.
Leparkoltam a kocsival a házunk elé, majd kiszálltam és eldobtam a 6. szál cigimet is . Stressz helyzetben, mindig sok cigarettát szívok el.
Belépve a házba, rombolási vágy fogott el. Legszívesebben tőrtem-zúztam volna, de nem tehettem. Erősnek kellet Niall előtt mutatkoznom.
Gondolataimból az ajtó nyitódása- csukódása szakított ki.
Ott állt az előszobában, fekete cső farmerbe, fehér pólóban, s fekete műbőr mellénybe. Odasétált hozzám, csípőmnél fogva húzott magához, és tapasztotta ajkait az enyémre. Nyelve azonnal bejutásért könyörgött, amit kis habozás után megadtam. Éreztem ahogy egész teste az enyémnek feszül, ez által a merevedésünk összedörzsölödött. Kéjes nyögés hagyta el szájat, mire belőlem kicsúszott egy mély, férfias, rekedtes morgás.
-Niall....... -lihegtem.Nem akartam megállítani, de sajnos megkellett. -Álljunk meg! -kértem.
-Miért? -kérdezte és a seggembe markolt. -Tudom, hogy te is akarod. -nyalt bele a fülembe.
-Hogyne akarnám, csak nem lehet! -lépttem el tőle, majd leültem a kanapéra. -Valamit mondanom kell. -felnéztem a plafonra égi segítséget kérve tekintetemmel.
Niall megfogta magát leült a velem szemben lévő fotelbe  és onnan fürkésző tekintettel bámult rám.
Itt az idő! Nagy levegőt vettem, hogy belekezdjek mondanivalómba.
-Harry azért hívott be ma... -éreztem azt, a hülye gombócot a torkomoba. -Mert új feladatom van... meg kell öljek valakit...-láttam Ni kíváncsi tekintetét, ezért próbáltam minnél hamarabb, folytatni. -Téged...... -nyögtem ki. Szöszi halál nyugodt fejet vágott, felálltt leültt mellém és közel hajolva hozzám ezt kérdezte:
-Oké, most már szexelhetünk? -kikerekedett szemmel néztem rá. Ezt most ő, se gondolhatja komolyan. Ennyit jelent neki, a kapcsolatunk.
-Ni ez most ugye egy kibaszottul szar vicc? -emeltem fel a hangom.
-Nem! Tessék itt vagyok ölj meg! -tartotta fel a karját. Ez most, komolyan ilyen hülye?
-Te nem vagy normális! -keltem ki magamból. Aztán eszembe jutott, hogy meg, nem is kérdeztem mi volt Louisnal. -Mit akart Louis? -tértem egy kicsit megkésve a lényegre.
-Semmit! -förmedt rám. Láthatta, nem igazán erre a válaszra számítottam, ezért szemforgatva újra megszólalt.
 -Meg kell öljelek. -vetette oda, vér fagyasztó, lazasággal.
-Mi a fasz bajod van neked? Csak a szexre kellek? -dühöngtem. -Csak engem érdekel a kibaszott jövőnk?
-Fejezd be! -ordított. -Ezért hajtott Emma is inkább a  patakba, mert ilyen elviselhetetlen vagy! -vágta a fejemhez. Sírni tudtam volna. Emma. Miert pont Emma?
-Zayn... én, én úgy sajnálom! -jött közelebb hozzám, de én elöktem magamtól. Hátat fordítva neki, lekaptam a fogasról, a dzsekimet, s kiléptem a hűvös őszi délutánba.
Hallottam Niall szuszogását a fülemnél. Megfordultam, és láttam könnytől csillogó, szemeit.
-Sajnálom.!Azt hittem egyedül is megtudom oldani a dolgokat, pedig kibaszottul szükségem van rád. -lépett, közelebb hozzám. -Amit pedig Emmaról mondtan, te is tudod, nem gondoltam komolyan! -nem tudtam tovább ellenállni neki, szorosan magamhoz öleltem.
-Soha többet Ni. Igérd meg! -egy kicsit e egy kicsit eltoltam magamtól, ála alá vezettem, egyik ujjamat, arra kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
-Soha többet. -fúrta fejét, vállamba. -Van egy ötletem, tudom nem fog tetszeni.-nézett rám.