Bejelentés

Sziasztok!

Sajna azt kell mondanunk, hogy a blog kicsit szünetelni fog, de megtaláltok minket nem fogunk eltűnni. Két linken is megtaláltok engem 1.: The Original High  2.:Young and Crazy  Ginát is  a young and crazy blogban. Remélem kitartotok mellettünk és ha visszatérünk ebbe a blogba lesznek még olvasóink. 

Puszi: Dóri

Tender Kisses

Sziasztok! Nem rész, de Halloween alkalmából úgy gondoltam megleplek titeket egy kis történetet. Előre leszögezem, hogy természet feletti dolgok vannak benne.  Remélem elnyeri a tetszésetek. Én személy szerint nem igazán vagyok megelégedve vele.  Jó olvasást kívánok hozza! Kérlek hagyj magad után nyomot.  Nagyon jól esne nekünk.

Puszi : Dóri  

Angyal. Mindenhol  más jelentése van ennek a szónak. A Földön a legtöbb embernek ez a kedvességet és a tisztaságot jelenti. Nem hiszünk bennük nem tudjuk elfogadni, hogy rajtunk kívül más lények is élnek. Ha tudnánk, hogy a világon tele van meglepetésekkel. Akik Isten hívői sejthetik, de a Bibliában sincs minden megírva. Tele van titkokkal csak sejteti a valóságot és mért is? Isten nem akarta megijeszteni az embereket nem akart rájuk frászt hozni  nem akarta, hogy féljenek a teremtményei.  Mi vagyunk a legbecsesebb kincsei,  ránk vigyáz,  minden más élőlényt a mi szolgálatunkra teremtett.  Be kellett hódolniuk  nekünk,  ebből lett elege Lucifernek és lázadt fel. Ő nem viselte el, hogy minden kívánságunkat  lesnie kell. Szembeszállt Isten szavával amiért büntetést kapott,  Mihály arkangyal elűzte őt a pokolba. Ott lett ő az  uralkodó. Megteremtette magának a saját  hadseregét.  Ennek már több százezer éve. Ezen a két helyszínen  kezdődik a mi történetünk is. De  előbb bemutatnám a démonokat. Lucifer teremtményei,  őt szolgáljak,  szabad akaratuk van és talán ez az amire nem gondolt a pokol ura , ha a démonoknak van döntés hozó képességük elhagyhatják  az ő földjét és átállhatnak Isten oldalára.  Ezt nagyon jól tudja Mennyei Atyánk és próbált minél több lényt a maga oldalára állítani. Az angyalait küldi  egy-egy démon megszelídítésére azokra akiken látja, hogy nem szeretnék már  Lucifert  szolgálni. Van egy kedvenc angyala,  kékek a  szemei és szőkés a haja . Ő jelenti  a teljes tisztaságot. Nem követett el semmit mindig hűn szolgálta az  Atyját. Az ő  fénye mindent beragyog.  Egyetlen egy pici hibája van volt és lesz ez pedig a hiszékenysége és bizalma mások felé. Isten ezért nem is küldte sose megtérítő körútra ahhoz túlságosan féltette. De eljött az az idő mikor már nem húzhatta   tovább  feladatot kellett  adnia neki.  A fiatal angyal minden nap ott ült  Isten oldalán és feltett  egy kérdést, de mindig csak egyszer majd másnap újra.

- Atyám én mikor mehetek el innen?  ­- csengett a kérdés csodálatos hangján.

- Niall,  túl értékes vagy ahhoz, hogy elmenj körútra. – simogatta   meg mindig a fiatal angyal kobakját.

A szőkeség csak ott ült. Látta visszatérni a társait egy-egy megtérített démonnal. Semmire sem vágyott jobban csak elmenni és hozni Istenek  egy új szolgálót,  azt szerette volna, hogy  az ő Mennyei Atyja büszke legyen rá. Megrémisztette mennyire is akarja, hogy ő is útnak indulhasson.  Nem értette mik ezek az érzések hisz sosem voltak neki érzelmei mindig  ugyan az  az üresség volt benne.  Nem tudta mit tegyen egy valakihez  fordulhatott, de  Istent nem akarta terhelni a piti kis gondjaival inkább  csak csendben ült továbbra is mellette.  Látta az ő Atyja, hogy valami baj van és sejtette is  mi lehet az.

- Fiam? – szólalt meg lágy zúgó hangján.

- Igen Atyám? – kapta fel a fejét a szőkeség.

- Nagyon szeretnél valakit megtéríteni igaz?  - nézett le a fiatal angyalra.

- Nagyon. – bólogatott. –Mindennél jobban.

- Rendben fiam. Adok neked egy feladatot ha megígérsz nekem néhány dolgot.  – Niall csak bólintott, így Isten folytatta. – Van egy fiatal veled egy idős démon  Zayn a neve, én úgy látom kacsingat felénk. Megunta már, hogy annyi ember lelkét kellett bántania, kínoznia. Neked való feladat, de ígérd meg  bármit is mond nem hagyod magad befolyásolni!

- Ígérem. – virult.

- Rendben fiam. Elindulhatsz a küldetésedre!

- Köszönöm Atyám.

Isten csak legyintett a kezével, hogy induljon már.  A fiúnak sem kellett több egy szempillantás alatt eltűnt magára hagyva a mosolygó Atyát.  Még sosem járt a mennyen kívül máshol, teljesen új volt számára minden. A ragyogásból és a tisztaságból egy büdös mocskos helyre került a pokolba.  Nagyon kitűnt a tömegből, de nem foglalkozott vele csak ment egyenesen előre. Démonok nézték a nyomait. Érezték a tisztaságot ami émelyítően hatott rájuk. Bekerítették a fiatal angyalt. Rájött mitől féltette Isten. Körbe nézett, de mindenhol csak fekete szemeket látott. A félelem eluralkodót rajta. Lökdösődés hangjára lett figyelmes,   a kör szétnyílt és egy vele egy idős fiú lépett be. A fekete szemeit végig vezette az angyalon.  Mikor belenézett a kéken villogó íriszekbe  akaratán kívül visszaváltozott a szemszíne barnává.  Teljesen ledöbbent csak maga elé bámult, közbe a társai egyre közelebb nyomultak a végtelen szőkeséghez.  Nem tudta mért, de úgy érezte meg kell mentenie  ezt  az angyalt,  mert ő lesz a kijutásának a kulcsa. Megragadta a kezét,  az érintés úgy hatott rá , mint egy áramütés, de nem volt ideje ezzel  foglakozni. Maga után kezdte húzni a lakrésze felé.  Hallotta a háta mögött a morgás féle hangot, de nem figyelt rá.

- Na ne  már haver! Egyedül akarod ezt a tökéletes falatot elfogyasztani,   túl erős neked. – kiáltott utánuk egy démon.

Az angyalban is realizálódott mit mondott  nekik a démon  ezért próbálta kiszabadítani magát a megmentője kezeinek a  fogságából . Az egyszerűen szembe fordult vele megölelte ezzel magát és az angyalt a szobájába juttatva.

- Ne bánts! Kérlek! – remegett a félelemtől Niall.

- Nem foglak bántani. – mosolygott rá. – Mit keres a Fényesség  a világ legsötétebb bugyrában?

- Egy személyt,  a neve Zayn.

- Akkor változtatok a kérdésemen. Miért keres engem a Fényesség?

- Te vagy Zayn?

- Személyesen.  -  hajolt meg alig észrevehetően. - Miben állhatok a szolgálatára Mr. Fény?

- Isten küldött hozzád és kérlek szólíts Niallnek.

- Mit akar tőlem az öreg, hogy a drága Világosságát küldte hozzám?  - morgott Zayn.

- Megtennéd, hogy nem beszélsz így róla  és engem meg nem szólítasz  fénynek vagy valami hasonló szinonimának.

- Oké. Jól viselkedek … a pokolban. – nevetett fel Niall meg morcosan nézett rá. – Nem baj Zayn jó poén volt. – veregette meg a saját vállát.

- Térjünk a tárgyra. -  csapta össze a tenyerét az angyal.

- Nem. – mondta  a feketeség.

Miért nem engedte, hogy Niall elmondja miért jött? Ez igen egyszerű nem akarta, hogy elmenjen. Félt, hogy ha elmondja   amit akar itt hagyja és ő neki soha többé nem lesz esélye arra, hogy elhagyja ezt a borzalmas és rideg  helyet.  Ráugrott az ágyára és elfeküdt rajta. A kezeit a tarkója alá tette  a pólója felcsúszott, így kilátszott a kockás hasa. A szőkeség végig nézett rajta és  kéjesen felnyögött. A démon lepetten ült fel és nézett az előtte álló személyre.

- Ez én voltam? – kérdezte összezavarodva az angyal.

- Igen. – nézett hitetlenkedve a szőkére. – Ti nem a tisztaságról és a bűn mentességről vagytok híresek?

- De. – hajtotta le a fejét. – Miért kérdezed?

- Mert felnyögtél tőlem. – mosolygott. – Piszkos gondolataid támadtak.

- Nem is. – kezdett tiltakozni az angyal, de be kellett  ismernie magának, hogy fogalma sincs róla mit jelent a piszkos gondolat.

- Fény drágám tudod te mit jelent a piszkos szó? – nevetett Zayn,  nagyon szórakoztatta a kialakult helyzet.

- Nem. –rázta meg a fejét a szőke. – Elmondod?

- El. – mosolyodott el és visszadőlt az ágyra. – Az olyan mikor valami koszos szóval nem tiszta, a  te szöges ellentéted.

- A gondolataim nem koszosak, nem is tudnak azok lenni. – nézett értetlenül a démonra.

- Ebben a formában mást jelent. Azt, hogy nem épp tisztességes az amire épp gondoltál.  Mi járt a fejedben Világosság?

- Nem tudom,   az angyaloknak nincsenek gondolataik vagyis a normálisoknak nincsenek. – hajtotta le a fejét.

- Ezt nem értem.  – rázta meg a fejét értetlenül a démon.

- Isten nem adott nekünk szabad akaratot, de kezdem úgy érezni én selejtes vagyok mert  vannak érzéseim és döntést tudok hozni.

Zaynt  nagyon érdekelte, hogy ha a szöszinek vannak érzései akkor felé mik azok . Hízelgő volt számára, hogy a legtisztább lénynek is piszkos dolgok jutnak az eszébe ha a közelébe van.  Megszerette volna ismerni Niallt, vágyott a közelségére azóta, hogy meglátta.

- Nem ülsz le? –kérdezte.

- Hova? Itt minden olyan mocskos. – nézett körül Niall.

- Mint te szöszi. – kacsintott rá.

Az angyal nem mondott erre semmit csak egyszerűen eltűnt.  Zayn döbbenten nézte a hűlt helyét.  Visszaszívta volna azt amit  mondott és csak abba reménykedett nem most látta utoljára a szőke angyalt . Niall a szobájába teleportálta magát, egyből a tükörhöz lépet és elkezdte vizslatni a tükörképét. Nem látta magát piszkosnak. Nem értette miről beszélt Zayn,  a ruhái teljesen koszmentesek,  a keze és  az arca is.  A biztonság kedvéért lezuhanyozott semmiképp nem akart mocskos lenni.  Ledőlt az ágyára és a felhőket kezdte nézegetni  maga felett . Mindegyikben  a démont látta.  Ha a szemhéját lecsukta akkor is egy barna szempárral nézett farkas szemet.  A gondolattól, hogy vissza kell mennie hozzá félre vert a szíve. Fogalma sem volt mi történik vele. Kérdések cikáztak a fejébe amire nem tudod választ adni. Eszébe jutott Isten egyik mondata amit csakis hozzá intézet. „ Ha kiláthatatlan helyzetbe kerülsz Niall tud, hogy  a menny mindig nyitva lesz előtted ide bármikor jöhetsz.”  A szőke angyal tisztába volt ezzel, de most úgy érezte ha az ő Mennyei Atyja a fejébe látna  elborzadna és örökre kitiltaná innen.  Egyre laposabbakat pislogott míg végül elmerült az álmok világában.  A démonnak sem volt nyugodt estéje. Nem tudod másra gondolni csak a fiatal angyalra.  A tisztaság ami belőle árad őt nem elborzasztotta  inkább csak arra késztette, hogy bemocskolja. Vágyott a szőkeség  közelségére   nagyon is. Mindenét odaadta volna csak, hogy még egyszer láthassa. Már az is megfordult a fejébe, hogy felmegy a mennybe és nem érdekli ha megtámadjak, de neki még egyszer azokba a kék íriszekbe kell néznie.  Nagyon jól eset volna neki most egy alvás, életében  először nem örült annak,  hogy a démonok nem alszanak.  Maga elé vett egy könyvet amit még Lucifer szekrényéből lopott ki és olvasgatni kezdte. Nem érezte rossznak, hogy lopott az Urától,  legszívesebben   elpusztította volna az egész poklot.  Ő nem  ide való, nem illik  ebbe a közegbe. Olyan ő itt,  mintha egy angyalt zártak  volna be ide. Olyan kívülállónak érzi magát.  Hirtelen nagy fényesség vakította el. A kézét  a szeme elé rakta ,  mikor kitisztult a látása észrevette a szőke kobakot.

- Niall? – kérdezte rekedtes hangon.

- Szia. –mosolygott rá az angyal.

- Mér mentél el tegnap olyan hirtelen? – csúszott ki a kérdés meggondolatlanul  a száján. 

- Azt mondtad mocskos vagyok le kellett fürödnöm. – nézett zavartan az ágyon ülőre.

- Istenem, hogy lehetsz ilyen tudatlan.

- Mit mondtál?

- Hogy tudatlan vagy? – kérdezett vissza.

- De az előtt?

- Istenem?

- Igen. – ugrált az angyal.

- Minden rendben? – nézette zavarodottan a szőkére.

- Máris sikerült megtérítenélek. – ujjongott.

- Niall!

- Yee. Én vagyok a legjobb!! – bokszolt a levegőbe.

- Niall!

- Még soha nem sikerült senkinek ilyen hamar!!

- Mr. Fény!

- Na ki a király? Hát persze, hogy én. – táncikált.

Zayn nem tudod mást tenni,  odalépett az angyalhoz és lefogta. A karjával gyengéden ölelte a testéhez Niallt. Az szőkeség szeme a démon szájával került egy vonalba. Nyomba elcsendesedett és megbabonázva nézte a piros ajkakat.  Végig nyalt a sajátján majd beharapta azt, Zayn tisztán látta az angyal mozdulatait. Tudta, hogy meg akarj a csókolni őt a szőkeség látszott a szemébe, de ő is szívesen ráhajolt volna azokra a kívánatos tiszta ajkakra.  Semmit nem kívánt még, így mint a szőkeséget, de nem mocskolhat be egy angyalt,  soha nem bocsátaná meg magának. Ellépet Nialltől  és leült az ágyára.

- Nem mondtam egy szóval se, hogy átálltam Istenhez  ez egy  szólás nálunk.  – törte meg a csendet.

Niall csak maga elé bámult el se jutott a tudatáig mit mondott neki a démon. Annyi kérdése volt magához.  A legfontosabb,  ami a legjobban villogott a fejébe az az volt, hogy miért akarta azt, hogy Zayn megcsókolja. Miért vágyott az édes ajkakra. Lassan leereszkedett törökülésbe a földre és rajzolgatni kezdett a koszos padlón. A démon összezavarodva nézte mit csinál az angyal. Egy mosoly bujkált a szája sarkába, nagyon aranyosnak találta a földön rajzolgató Niallt. Valami motoszkált a fejébe és úgy érezte meg kell kérdeznie.  

- Ne nézz! Gondolkodok. –hallatszott a szőkeség felől.

- Hol a szárnyad? Úgy értem az angyaloknak vannak szárnyai nem?

- Vannak, de csak akkor látszanak ha nagyon boldogok vagyunk.  Ilyenkor tele vagyunk energiával, így megtestesül a szárnyunk.

- Egyszer szeretnélek szárnnyal látni. – hangzott a mondat a démon szájából amivel megdobogtatta  Niall szívét.

- Ha egyszer boldoggá teszel látni fogod. - mosolygott az angyal.

- Én nem tudlak téged boldoggá tenni.

- Miért nem? – nézett zavartan a démonra.

- Két külön világ vagyunk. Én maga  az ördög teremtménye,  a bűn  képviselője, te Isten gyermeke vagy, a tisztaság megtestesítője. Ezt nem lehet összeegyeztetni.  – feküdt el az ágyon.

- Honnan veszed? Mér hiszed azt, hogy  ez olyan nehéz lenne ? – ment oda hozzá az angyal.

- Bánthatlak. 

- Én is. – suttogta már a másik felett támaszkodva.

- Fájdalmat okozhatok.

- Én is. -  az angyalnak fogalma nem volt honnan van ennyi  bátorsága, de egyre közelebb merészkedett.

- Bemocskollak.

- Sosem voltam igazán tiszta.  – búgta.

Már csak pár centi  választotta el az ajkaikat.  Niallbe lassan kitisztázódtak a dolgok,  régen nagyon sokat volt  Anaellel a szerelem angyalával.  Látta ahogy a Földet szenvedéllyel borítja be. Tisztába volt ez álltál a szerelem fogalmával és tudta, hogy amit most érez az pontosan ez.   Tudta, hogy Anael  csak a Földet tudja befolyásolni   ezért azt hitte ők nem is tudnak szerelembe esni, de  az alatta fekvő démon mindent megváltoztatott.  Nem ismerte igazán a Zaynt, de volt egy olyan érzése, hogy jobban ismeri,  mint bárki mást az egész világegyetemben.

- Niall, tudod mit csinálsz? -  nézte a szőke száját.

- Tisztába vagyok vele mit csinálok viszont  nem tudom, hogy kell csókolózni.

- Te tiszte hülye vagy. – nevetett fel . – Megtanítsam?

- Jó lenne. – bólogatott.

Zayn egyre közelebb hajolt a szőkéhez és lágyan hozzáérintette az ajakit az angyaléhoz. Lassan csókolta elveszve a pillanatban. A kezeit gyengéden  vezette le a szőkeség oldalán és markolt a csípőjébe még közelebb húzva magához Niallt.  Az angyal teljesen elveszett az érintésben. A démon megszakította a csókot, hogy a szőkeség szemébe nézhessen. A kék íriszek most még jobban ragyogtak mint eddig valaha. Niall elmosolyodott,  Zayn  a füléhez hajolt.

- Hogy tetszett?

- Még egyszer!

A démon csak elnevette magát és újra megcsókolt az angyalt. Ez sokkal vadabb volt, birtoklóbb.  Az idő szint repült számukra Zayn és Niall egyre közelebb kerültek egymáshoz.  Az angyal minden napját a pokolba töltötte szinte már berendezkedett oda.  Zayn  hallani sem akart róla, hogy Isten oldalára álljon.  Nem szereti ezt a helyet, de semmiért nem  szolgálná Istent , ezt el is mondta a szőkeségnek. Nem esett jól neki ahogy a démon beszél a teremtőjéről, de ezzel a tulajdonságával együtt szereti. Még egyikük sem mondta  ki a másiknak pedig már mindkettő tisztába volt a saját érzelmeivel. Zayn úgy érezte itt az alkalom. Niall a karjáiban aludt  ilyenkor még ártatlanabbnak tűnt,  mint általában. Mosolyogva figyelte ahogy ébredezni kezd az ő tökéletessége. A démon csak csodálta és tisztelte az angyalt. Minden nap lejött a pokolba csak is miatta, kockáztatta az életét. Kibújt a szerelme mellől, hogy felálljon és járkálásba kezdjen.

- Niall, te vagy a fényességem. A törött glóriájú angyalom. A démonoknak elvileg nincs szívük és én is így éreztem addig amíg bele nem kerültél az életembe.  Adtál nekem valami olyan dolgot ami nélkül nem is tudom eddig, hogy  éltem. Igazából tudod, hogy nem vagyok olyan jó az érzelmek kifejezésébe szóval csak annyit akartam kihozni ebből a kavalkádból, hogy szeretlek. – hajtotta le fejét és az úját kezdte tördelni.  – Tudnál viszont szeretni egy démont?

 -  Megtanítottál arra milyen érezni és ezért nagyon hálás vagyok . Szeretnélek akkor is ha kiderülne te vagy Lucifer. Mert én ismerlek és tudom, hogy nem vagy gonosz csak rossz helyre teremettetek.  Szeretlek. – csókolta meg az előtte állót. – Zayn , viszont ezt nem folytathatjuk tovább megértem, hogy nem akarod Isten szolgálni, de ezt így nem csinálhatjuk. Gondolkoztam rajta és arra jutottam, hogy megkérem Atyám, hogy emberré tegyen minket. 

- Niall biztos vagy te ebben?

- Nem szeretnéd? – kérdezte.

-  Azért, hogy veled lehessek bármit megteszek.

- Köszönöm. – ugrott Zayn nyakába. –Emlékszel, hogy azt mondtad egyszer látni  akarod a szárnyaim?

- Emlékszem.

- Most alkalmad nyílik rá. – mosolygott halványan  a szőke és ellépett a démontól.

Zayn megbabonázva nézte az előtte álló angyalt. A szárnyival még tökéletesebben festet. A szőkéhez sétált és gyengéden az ujjhegyeivel végig simított a tollakon. Nem látott még soha ennél csodálatosabb dolgot.  Szeretettel a szemében megcsókolta a mennyei tökéletességet. Zaynt csak egy pillanatra  bódították el az érzések és máris a mennybe találta magát Isten előtt. Niall boldogan szökdécselt a teremtője felé. 

- Niall fiam! Olyan rég jártál erre. –  dörmögött. – Úgy látom hoztál valakit magaddal.  Gyere Zayn  közelebb nem harapok!

- Gyere már! – fordult hátra a szöszi.

 - Jól van megyek már. – indult el a démon is.

A két fiatal megállt Isten előtt. Niall valamit dúdolgatót közbe előre hátra dülöngélt a sarkán,   Zayn magát teljesen kihúzva nézett farkas szemet a Mennyei Atyával. 

- Látom megtérítetted büszke vagyok rád. – simogatta meg az angyal fejét. 

- Nem egészen Atyám.  – pásztázta a szemével az arany járólapot.

- Ezt, hogy érted?

- Lenne egy kérésünk. – fűzte ujjat Zaynére. – Emberek szeretnénk lenni.
Istent nem döbbentette meg a két fiatal látványa. Érezte, hogy ez fog történni és Anael is szólt neki.

- Fiam mér akarsz te ember lenni?  Azt hittem szeretsz angyalként élni. 

- Mert ebbe a világba nem szerethetek egy démont és Zayn se szerethet egy angyalt, így nincs más választásunk.

- De ha Zayn átállna hozzánk nem lenne erre szükség.

- Tudom Uram, de nem tehetem meg. Meg kell értenie nagyon szeretem Niallt , de nem állok át önhöz. Lehet nem szeretek ott lenni , nem akarok bűnt elkövetni, nem akarom szolgálni Lucifert viszont én önt se szeretném.  Szabad szeretnék lenni.

- Tehet emberek akartok lenni?

- Igen. – mondták egyszerre

-  Nem hamarkodtátok ezt el,  tisztábba vagytok vele, hogy akkor ujjá születek és meglehet, hogy soha többé nem találkoztok?

- Tisztábba vagyunk vele. – nézett az angyal teremtője szemébe.

- Kockáztatok még, így is?

- Minden jobb, mint a semmi. - mosolyogtak egymásra.

- Hát legyen kaptok egy estét után már a Föld lesz az otthonotok.

- Köszönöm atyám.

- Köszönöm Istenem. – mosolyodott el Zayn is a végére.

- Zayn kérlek vigyázz rá nagyon szeleburdi kölyök, de a legtisztább lény akit valaha ismertem.  – nézett szeretet teljesen az elugrándozó szőke angyal után.

- Megpróbálok mindent megtenni. Még egyszer köszönöm.

- Nincs mit fiam.  Sok szerencsét! - veregette meg a vállát.

Zayn  csak bólintott és az angyal után futott,  átkarolta a derekát amint odaért. Nem volt miért sietniük, így elsétáltak Niall szobájába.

- Mihez akarsz kezdeni az utolsó esténken? – kérdezte a szöszi.

-  Csak veled szeretnék lenni.

Bebújtak az ágyba és Zayn átölelte az ő angyalát és a fejét a szöszi nyakába fúrta. Nem csináltak mást csak egymáshoz bújtak és ez, így volt tökéletes. Nem akarták az utolsó együtt töltött estéjük bármi más testiségre pazarolni.  Bőven elég volt számokra a másik közelsége. Isten betartotta a szavát reggelre a két fiatal ember lett. A szőke angyal szülőföldje Írország lett a démoné Anglia. Nem kerültek egymástól  túl messze, de innentől a saját kezükbe van, hogy látják-e egymást újra vagy a szerelmük az örök feledésbe merül. 

18+

Sziasztok! Ez nem rész csak egy kis +18 történet, hogy ne maradjatok szex nélkül addig míg a blogba el nem jutunk odáig. A történetet Gina írta csak rám lett bízva, hogy feltegyem. 

Puszi: Dóri

Életem talán egyik legveszélyesebb napján vagyok túl életem szerelmével. Este kimerülten, fáradtan, de annál nagyobb szex vággyal léptünk be a kis garzonunkba. Amint a lábunk az épületen belül volt úgy estünk egymásnak, mintha már ezer éve nem elégítettük volna ki a másikat. Niall megbotlott a szőnyegben és elesett  magával rántva engem is.
   -Hm..... Szöszke tudod még itt nem is dugtalak meg... Na mit szólsz? Itt az előszobában a kedvenc szőnyegeden? - húzogattam a szemöldökömet. Bár lehet, hogy úgy tűnt, viccelek pedig halál komolyan gondoltam. 
  -Nem érdekel hol fektetsz meg csak csináld! Felőlem a tetőn is magadévá tehetsz! - jelentette ki a vágytól reszelőssé vált hangjával.
   - Tervbe vesszük tervbe! Mondjuk legalább a szomszédoknak is csinálunk egy kis ingyen műsort. - markoltam rá férfiasságára a nadrágon keresztül.
   – Lehet nem élveznék annyira mint én. 
   -Dugj......meeeeg......- nyöszörgött elhaló hangon. Nekem se kellett több, úgy szakadt el a cérna még időm se volt ráeszmélni mit is csinálok. Vadul tapadtam ajkaira. A nyelve azonnal bejutást kért amit kivételesen nem engedtem meg. Válaszul egy elégtelen morgást kaptam.
   -Nincs nyelves csók. -nyaltam a fülébe, ami már megszokott rángással reagált. Ismét ajkait vettem célba, s kezemmel még mindig kőkemény farkát dörzsöltem. Úgy gondoltam elég a közjátékból és itt az ideje bekeményítenem. 
  - Vedd le rólam azt a kurva nadrágot különben nem állok jót magamért.
   - Szeretem mikor ilyen harcias vagy,  még jobban beindít. -kacsintottam, bár tuti, észre se vette hála a sötét helyiségnek. Niall a segítségemmel letornázta magáról a nadrágot majd anyagon keresztül kezdtem kényeztetni.
   - Vegyél a szádba! -nyögött a fülembe mire megborzongtam. Hihetetlen mit tud kiváltani belőlem. Beleakasztottam a mutatóujjam a boxere szélébe, s egy laza mozdulattal lerántottam róla majd eldobtam. Megnyaltam farka hegyét, kicsit összecsíptem és a kívánt hatás nem maradt el. Olyan mélyről jövő nyögés hagyta el a száját, hogy még szerintem a szomszéd pedofil is hallotta. Végignyaltam teljes hosszán, fogaimmal megkaristoltam a vékony bőrt a farkán majd befogadtam a számba. Niall keze a hajamba siklott erősen meghúzva azt így mélyebbre engedettem. Kezeimmel a heréjét masszíroztam néha erősebb nyomást gyakorolva rá.  Alattam a Szőke herceg öblöseket nyögött. Kiengedtem ajkaim közül és lenyaltam a makkjából kicsorduló elő nedvet.  -Zayn ezt most fejezd be, mert nem így akarok elélvezni! - morgott, türelmetlenséggel a hangjában. 
   – Nem tudsz várni? – néztem bele kék szemibe aminek a színe most nem is látszott, s ütemes csukló mozdulatokkal folytattam, kényeztetését.
   -Nem! Bazdmeg! -válaszán elmosolyodtam. 
   - Mindjárt baby. Úgy megduglak, hogy legalább 2 hétig nem fogsz tudni lábra állni! -jelentettem ki. Niall alattam hatalmasat nyögött az ígéretem hallatán. Elengedtem szivárgó férfiasságát, és az előszoba szekrénybe kezdtem turkálni óvszer után. 
  -Miért van ebben a szekrényben óvszer? -fürkészett a sötétben.. 
  -Tudod...rég tervezem, hogy itt is megfektesselek. - haraptam meg az orrát. 
  -Uh...akkor a tetőn is van gumi? - kuncogott. Ezt imádom benne a legjobban!Még szex közben is képes nevetni. – Megeshet! Benyúltam az ánuszához, hogy előkészítsem a terepet, de megállított. – Szerintem erre semmi szükség. – mosolygott rám vágytól elködösült szemmel. 
  – Te tudod. – bontottam ki az óvszert. Bepozícionáltam magam a lába közé és oda adtam a kezébe a gumit, hogy görgesse fel lüktető farkamra. Tompa végét beillesztettem a járatához. Nem hatoltam bele egyből, előtte még az ánuszát ingereltem farkam hegyével. Picit belenyomtam magam, majd mikor már úgy véltem, megszokta belehatoltam teljes hosszommal. Ránéztem Szöszke élvezettől eltorzult még így is csoda szép arcára. Magabiztosan elkezdtem mozogni benne. 
  - Gyorsabban! -adta ki a parancsot Mr. Durvánkúrj. Nem kellet kétszer mondani egyből gyorsabb tempóra kapcsoltam, kezemmel megkerestem a farkát és csukló mozdulatokkal küldtem egyre jobban az élvezet felé. Ni önkívületi állapotának hála mikor megakartam csókolni megharapta az állkapcsomat, amitől én olyan pontot érintettem, hogy éreztem nem sokáig bírja tovább.
   -O...o... ott. -nyöszörgött. A kéjvágyát még az is fokozta ami alapból izgatja a piszkos, trágár beszéd. 
  - Imádom az íreket. - nyalogattam mellbimbóját. -Imádom, mert olyan szenvedélyesek. -haraptam meg a köldökénél. -Olyan szókimondók vagytok....- húztam egy nyálcsíkot a köldökétől egyenesen a nyakáig.
   -Zayn....engedj elmenni..én....én...már nem bírom ezt.. - vonaglott alattam.
   -Ez az! Beszélj hozzám baby! Mondd el, mit érzel mikor szexelünk! -váltottam erőteljesebb tempóra.
   -Nee.....csináld kérlek...-tetszett ez a könyörgő hangsúly. -Beszélj! -morogtam kulcscsontjára, miután belemélyesztettem fogaimat. 
  –Beszélek...csak....hagyj elmenni.... -csuklott el a hangja, mivel olyan erőre kapcsolva fejtem, hogy szerintem már csillagokat látott.
   -Imádom.... ,hogy spontán vagy bármikor bárhol képes vagy szexelni, imádom a gyönyörű farkadat, amit ha tehetnék bármikor kényeztetném....amikor szexelünk olyan mintha, más ember lennék. Megváltoztat! - szakaszosan vette a levegőt  és többször is újra kellet kezdenie a nyögések miatt. Akkorát döftem rajta, hogy  nem  is kellett több neki a kezemre és a saját hasára elélvezett.  Nem sokkal utána én is társultam hozza a mennyországba. Kihúzódtam belőle és ledőltem mellé. A szuszogásunktól volt hangos az előszoba. Niall rám emelte gyönyörű, csillogó szemeit.
   – Zayn kibírsz még egy menetet? 
  – Ha azt már az ágyba csináljuk jöhet. – kacsintottam rá. Gyorsan felpattant bár láttam a fájdalma az arcán és rohanni kezdett a hálónk felé. 

4. rész

Sziasztok itt az új rész! Jó olvasást. 

Puszi: Dóri

Niall

Csukott szemmel kezdtem tapogatózni az ágy másik vége felé. A kezeim közé nem került az a személy akit kerestem. Gyorsan nyitottam ki a szemem és néztem szét.  Az éjjeli szekrényen egy papír pihent a szerelmem írásával. A kezeim közé fogtam a cetlit és elolvastam a kézzel írt sorokat. Feldühít a tudat, hogy annál a cafkánál van. Egy szavába kerül és Zayn elhagy  úgy játszik rajta mintha egy hangszer lenne a kezei között.  Nem értem, hogy lehet jóba egy ekkor kígyóval és még ki van akadva ha bármi rosszat  szólok a csajra pedig ha látná amit én.  Figyeltem teljesen odáig van Zaynért neki meg fel se tűnik, hogy a picsa legszívesebben  kinyírna, hogy a karjai közzé vehesse az én páromat. Remélem van annyi esze Zaynek korán reggel is, hogy nem esik a csaj csapdájába. Nem bírnám elviselni ha kilépne az életemből és ott hagyna összetörve,  önként  mennék be Harryhez, hogy lőjön agyon, de nélküle nem tudnék élni már semmi nem lenne ugyan az. Elmenne és maga után csak ürességet hagyna  a szívembe amit senki nem tudna  betölteni. A gondolattól is hánynom kell. Gyorsan kipattantam az ágyból, hogy lemenjek reggelizni és elinduljak  a fenne nagy küldetésemre. A  rántottát hét pofára tömtem magamba. Amint megettem felrohantam a szobánkba felvenni valami viselhető ruhadarabot.  A napszemüvegemet a hajamba toltam és a terepjárommal elindultam banda főhadiszállására. Szinte minden lámpánál pirosat kaptam bár én se hajtottam túl gyorsan most semmi kedvem nincs Louis idétlen játékaihoz. A raktárhoz érve ráérősen szálltam ki a kocsiból is indultam el az ajtó felé.  Mielőtt kinyitottam volna kivágódott az és kilöktek rajta egy fiatal fiút aki elterült a földön majd bevágták azt. A srác mellé álltam és leguggoltam.  Aligha lehet több tizennégynél.

- Ne bánts! Kérlek! –nézett rám kétségbeesetten kék szemeivel.

- Semmi baj én nem bántalak. – segítettem fel e földről. – Minden rendbe?

- Igen. Köszönöm. – hajtotta le fejét.

- Hogy kerülsz te ide?

- A bátyám itt dolgozik, de elkövetett egy hibát és meg akarták ölni viszont azt mondták ha csatlakozom nem bántják. Én ellenkeztem,  nem tudom megcsinálni azt amiket rám bíztak, így kidobtak, de most a bátyám meghalhat.  Miattam fogja elveszteni az életet  csak azért mert nyuszi  vagyok.  – nézett a szemeimbe.

- Hazudsz!

- Honnan jöttél rá? – lepődött meg.

- Nem most kezdtem a szakmát. – nevettem fel. – Mi is történt valójába.

- Kémkedni küldtek Louishoz, de ő könnyedén olvasott bennem,  mint te csak azért nem öletett meg mert szerinte még gyerek vagyok és nem vagyok tisztába a tetteimmel. – most teljes mértékben az igazat mondta látszott a szemébe még sokat kell tanulnia, de egyszer nagy simlis lesz belőle.

- Kinek dolgozol?

- Nem vagyok hülye nem mondom el.

- Hát jó. Bolond vagy én menekülnék a te helyedbe.

- Ebből nincs kiút ha egyszer bekerültél örökre benne maradsz. – mosolyodott el keserűen. – Viszlát. – nyújtotta a kezét.

- Találkozunk a pokolba. – fogadtam el majd léptem be  végre az ajtón.

Szerencsémre nagy felfordulás fogadott mindenki ide oda rohangált van egy olyan érzésem, hogy a fiú miatt. Hálát adok az égnek, hogy ma küldte ide ezt a gyereket.  Egyenes Louis irodája felé vettem az irányt. Ma igazán mázlista vagyok  talán túlságosan is. Senki nem volt a közelbe, így nyugodtan elkezdhetem a kutakodást.  A bekapcsolt képhez léptem,  megnyitni az adatokat és mindet lefotóztam. Ez után a mappák között néztem szét. Egy torokköszörülésre kaptam fel a fejem. A hátam mögé rejtettem a telefonom és  magam elmondtam egy szitkozódást majd Louisnak szenteltem a figyelmem.

- Üdv főnök!

- Niall. –biccentett. – Foglalj helyet. – mutatott a kopott fotelra.

- Oké. –helyezkedtem el kényelmesen.

- Mi járatban erre?

- Hát tudod csak a környéken voltam gondoltam beugrok.

- Micsoda véletlen.  – hátrafelé intett a fejével.

- Hát ja. – tudtam, hogy mögöttem vagy 10 izomagyú áll, de minél jobban próbáltam az ártatlant adni.

- Na és megtaláltad amit kerestél?

- Meg. – ezt az időpontot választottam, hogy a hátam mögött be nyomjam az 1 gombot ami arra lett programozva ha bajba kerülnék küldjön egy sms-t  Zaynek.

- Ennek igazán örülök.

- Én is. – mondtam.

A következő pillanatban két izomagyú megfogta a karom és felrántott. Louis odalépett hozzám és a nyakam szúrta az altatót.  A lábaim összerogytak már nem tudtam magam tartani csak a majmoknak köszönhetem, hogy még mindig álltam. Azt még érzékeltem ahogy kihúznak a kocsihoz majd minden elsötétült.  Dohos szag kúszott fel az orromba amit hirtelen nagyon rosszul lettem. A kezeimet az orrom elé próbáltam tenni, de azok nem mozdultak ekkor realizáltam, hogy meg vagyok kötözve. Hirtelen kipattantak a szemeim. A végtagjaim egy oszlophoz voltak kikötve. Körülnéztem és egyből felismertem a helyet. Ide szoktuk hozni azokat az embereket akiket megölés előtt még jól megkínozunk. Halk fütyörészés ütötte meg a fülem.  A hang irányába néztem. Louis közelített felém. Velem szembe megállt és vizslatni kezdett azokkal az átható kék szemeivel.

- A legjobb emberem voltál. – húzta el a száját.  – Még te is elárulsz, kibe bízhatok ez után?

Nem tudtam mit mondjak inkább csendben maradtam és a szemébe néztem. Próbáltam erősnek mutatni magam, de szerintem inkább tűntem egy végtelen nyuszinak mint sem egy agresszív oroszlánnak.

- Az a legszörnyűbb, hogy te egy nyavalyás fiúcska miatt tetted. Bár megértem igazán szemre való férfi. – kacsintott rám. – Igazán kár,  hogy Harry embere  néha én is meghúznám. Gyönyörű szemei vannak nem de és a farka istenem még gatyán keresztül  nézve is csorog tőle a nyálam. A kerek feneke amibe olyan előszeretettel hatol bele az ember. Igazi kincs kár, hogy meg kell ölnöm veled együtt.

- Ne bántsd! Engem megölhetsz, de őt hagyd békén.

- Ne parancsolgass szerintem nem vagy olyan helyzetbe,  én a helyedbe csendben meghúznám magam.

- Ne félek tőled.

- Pedig kéne. – húzott be egyet. – Bármikor megölhetnélek sőt ha nem te lennél már rég nem élnél erről biztosítalak.

- Gyerünk ölj meg nem félek a haláltól.

- Mit szólna ehhez Zayn?

- Honnan tudsz Zaynről? – nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság  és csak úgy kicsúszott a számon.

-  Drága Niall. Ó drága buta Niall.  Elfelejtetted, hogy én az egyik legnemesebb banda vezére vagyok. Minden emberemet aki csak egy kicsit gyanús is megfigyeltetem.  Az elmúlt időkben nagyon furcsa volt, így rád küldtem az egyik emberem. Nagyon rózsaszín világba élsz fel se tűnt neked, hogy mindenhova követ téged egy kocsi. Én nem, így képeztelek ki azt hittem te túl jársz a kémem eszén, de tévedtem. – biggyesztette le a száját.  

Ekkor beugrott minden tényleg követett egy kocsi. Egy fekete Range Rover mindig a szomszéd ház előtt parkolt azt hittem új kocsijuk van, de akkor az Louis kémének az autója volt. Istenem, hogy lehettem ilyen vak.  Bajba sodortam Zaynt azzal, hogy ilyen figyelmetlen vagyok. Én hibám lesz ha elkapja.

- Louis ugye nem fogod bántani?

- Hát terveim szerint előbb megfektetem majd  csak utána küldöm a halálba.  Nem hagyhatom ki azt az érzést, hogy beleélvezhetek a seggébe.

- Ne!

- Mit mondtál? – nézett teljesen hidegen rám.

- Ne nyúlj hozzá és végkép ne  öld meg.

- Mondtam, hogy ne parancsolgass!

Beleütött megint az arcomba majd a hasamba amitől összegörnyedtem volna, de az oszlop stabilan tartott.  A bokszzsákja ként használt. A vér ömlött a fejemből, a ájulás közeli állapotba kerültem .   A vér veszteségem  súlyos lehetett. Nem éreztem  a fájdalmat. Egy barna szempár villogott előttem és megjelent a tulajdonosa  is a képzeletembe  majd elsötétül minden. A légzésem lelassult a testem ellengetett. A halál kapujába álltam. A pokollal és benne Luciferrel   néztem farkas szemet.

3.rész

Sziasztok babák!:)
Meg is hoztam az új részt.
Nagyon nagyon jól esne, nekünk ha megjegyjést írnátok, a részek alá.
Kíváncsiak vagyunk, a vélemélyitekre, hisz nem magunknak írunk.;)
Jó ólvasást. <3
Xxx.Gina


Zayn Malik:
Néztem, a harmattól csillogó háját, s önkéntelenül elmosolyodtam, azon az emléken mikor, szerelmet vallott nekem. Egy héttel azután történt minden, miután szerelmet vallottam neki, ő pedig rám vágta az ajtót, azzal a szöveggel "Hagyj Zayn, úgy is tudom, hogy csak vicc az egész". Összetörtem, de bekellet látnom, ha nem kellek neki, akkor nem kellek, és keresnem kell valakit, akivel elfeledhetem Niallt. Kedvenc báromban ültem, a kedvenc pincérnőmmel, gusztustalanul enyelegve. Hogy én mióta lettem ilyen...? Akkor mikor a barátnőm, 3 éve meghalt. Alapból rossz fiú imidzsem volt, de abban az időben, felvettem a tipikus "leszarom ki mit gondol" dolgot. Így visszagondolva, nem is volt ez olyan nagy hiba, mivel ha nem megyek bele abba a hatalmas nagy, Bradfordi drog ügybe, nem találkoztam volna a Szöszivel. Apropó Szöszi! Szóval ott ültem Mirandaval, (aki mára az egyik legfontosabb személy az életemben.) s készültem elmélyíteni a farkamat, feszes kis seggében, mikor megláttam egy szőke fejet felbukkanni, a látóteremben. Úgy álltam fel, és pattintottam le magamról Mirit, hogy szegény lány épp csak megtudott kapaszkodni, a bárpult szélében. Oda szaladtam életem értelméhez, várva valami reakciót, amit meg is kaptam. Ajkait olyan finoman, mégis érzékien tapasztotta az enyémre. Még a lábaim is beleremegtek. 
 -"Szeretlek."- suttogta ajkaimra. Azóta már eltelt másfél év. Én elkezdtem Harrynél dolgozni, Ő meg Louisnál. Tudtuk mire vállalkozunk, azt viszont legvadabb álmainkba sem gondoltuk volna, hogy majd pont egymás megölésére, kérnek fel minket. Nagyot sóhajtottam, s a csillagokat pásztázó, Ni felé fordultam. 
 - Holnap beszélek Mirivel......-mondtam, viszonylag halkan, mivel tudom mennyire nem kedveli Mirit.. 
 -Minek? -az ellenszenv tisztán kicsengett, hangjából. 
 -Tudom, régebben nagyon utáltad, viszont nekem még mindig olyan mintha a nővérem lenne. Ella eltűnése, és Lilien halála óta a legfontosabb nő, az életemben, és beszélek vele, hogy legyen óvatosabb. - elmosolyodtam. Sajnos ez nem örömmosoly volt, sokkal inkább keserűmosoly. Hiányzik a húgom Ella, de ezt a döntést saját maga, hozta meg. 
 -Hé! - pattant fel, s helyezte magát ülő pozícióba.- Ne csinálj úgy, mintha már kicsit is kedvelném, mert kurvára nem! Elviselem, mert neked fontos! - tette karba a kezét. 
Úgy nézett ki mint egy durcás óvodás, aki nem kapott csokit. Nagyon szeretem. Nincs mentség, kibaszottul fülig bele zúgtam, ebbe a kis makacs, felelőtlen, kekec, Szőkébe.
  - Rendben. Te is, elakarsz velem jönni holnap? Akkor megnyugszik, a kicsi lelked? - kezemet a, combjára simítottam, és figyeltem, a reakcióját. 
 - Nem kell! Bízok benned, egyedül benne nem, azon viszont az Atya Úristen se tud segíteni. - enyült meg, gyönyörű vonása. 
 -Mondjuk, van egy ötletem amivel hasznossá tehetnéd magad. -mondtam inkább magamnak, mintsem neki. Tudtam, nem a legjobb ötletem, viszont most nincs más. 
 -Tényleg és mi az? - húzogatta perverzmosollyal, a szemöldökét.
 -Nem az amire gondolsz! -nevettem.-Szóval, gondolkodtam ezen a "meglopjuk a főnökünket" dolgon, és arra jutottam....- gondolkodtam, hogy tudnám, ezt jól megfogalmazni.-Szóval, bemész holnap Louishoz, egy kicsit szétnézel az irodájában. Megnézed milyen országban van barátságban, s értelem szerűen oda nem mehetünk. Azt is meg kell nézned, kikkel, és milyen nagyságú üzletet kötött. Sajnos, vagy nem, de Skóciába vannak Harrynek kapcsolatai. Így oda sem mehetünk. -dráltam le egy szusszal, az egész tervemet.
  - Rendben, azt azért ugye tudod, kemény dologba kezdtünk bele? -jelent meg hírtelen az a, Horan féle idegességet jelentő ér, a homlokán. A kérdésére, csak egy mosollyal válaszoltam. Nem is kellet több, már ettől megértettük egymást. 
 -Bemegyünk? -álltam fel, s nyújtottam neki a kezem, hogy felhúzhassam. 
 -De. – fogadta el a kezem, majd együtt, kézen fogva indultunk vissza a házba. Reggel, korán kipattantak a szemeim. Ránéztem a mellettem békésen, alvó Szösszencsre. Majd megszakadt a szívem, mivel kurvára nem akartam itt hagyni. A hívogatóan szétnyitott száját, azt a formás segget, egyszerűn a lényét, s az összes testrészét. Oda sétáltam a szekrényhez, és kirántottam egy fekete, térdénél kiszaggatott nadrágot, meg egy fekete felsőt. Belebújtam a bakancsomba, majd hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényen Niallnak. Kinyitottam a szoba ajtót, kiléptem rajta majd becsuktam. Lekocogtam a lépcsőn, a konyhapultról felkaptam a kocsikulcsot, s kiléptem a bejárati ajtón. A friss levegő, rendesen orrba csapott. Még a levegő pára tartalma is nagyobb volt, mint úgy általában. Bepattantam az autóba, a zsebemből kivettem egy száll cigit, meggyújtottam, és padlógázzal indultam, a legjobb barátom bárjába. Igaz ez esetben, nem fiúról van szó, de én Mirit  csak egyszer tekintettem lánynak, amúgy olyan számomra mint egy fiú. Erről nagy részben ő tehet. Soha nem volt az a pláza cica típusú lány. Piros festett haj, bakancs, orrpircing, pár tetoválás, és egy kibaszottul éles gondolkodás, mondjuk a logikájával sincsen nagy baj.
Fél óra autókázás után, lekanyarodtam egy eléggé kihalt utcára. Leparkoltam egy sikátor ellőtt. Kipattantam a kocsiból, négyszer ellenőriztem, rendesen bezártam-e, és a bár felé vettem az irányt. A bár előtt van egy kis lépcső, amin megláttam a barátnőmet üldögélni. 
 -Szia Miri. -kiáltottam oda, szándékosan a szívinfarktust ráhozva. -Baszodj meg Malik. - pattant fel, hogy átszelhesse a köztünk lévő távolságot. 
 - Ettől azért, kedvesebb fogadtatást vártam. -vontam ölelésembe. -Mi járatban erre? -mosolyodott el.
  -Baj van.....-kezdtem bele, s gyorsan eldaráltam, mi is a szitu, na meg a tervembe is beavattam. - Basszus, ez szörnyű! -kapott a szája elé. -Tudok valamibe segíteni? - kérdezte.  
 -Első sorban vigyázol magadra, mert ha mi lelépünk a pénzzel, hidd el téged is keresni fognak. -mondtam, mire ő csak bólintott. -Ami azt illeti van még itt valami... Kellene pár fegyver..- húztam el a számat. 
 -Rendben! Megkapod őket.

Egy kis közvélemény kutatás:D

Sziasztok
Újra jelemtekezem/jelentkezünk.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy hagyjatok nyomot mqgatok után, mivel mi is szívesebben írunk, ha látunk megjegyzéseket.:)
Az új rész a mia napra várható.
Most egy kis, közvélemény kutatással érekeztem.
Van, valaki akit éredekle ez az ötletem blog formájában?
Xxx.Gina


Niall

"Nyár.... Nyári szünet... "
Minden gyerek álma, kivevé nekem.
Utálom a nyarat! 3 évvel ezelőtt én is boldogan, önfeledten vártam a nyári szünetet, de akkor minden megváltozott.....
Lianal, az unokatestvéremnel nyaraltam Bradfordban.Átlagos,  unalmas nyárnak néztem elébe.Egyik délután Lia bemutatta a legjobb barátját Zaynt, aki iránt egyből, gyengéd érzelmeket kezdtem táplálni.
Sokat lógtunk együtt, hála az uncsimnak.Lia-ék kertjébe volt egy lombház, amit még apámmal csinált Georg bácsi, mikor még apám élt.
Rengeteg időt ütöttünk el hármasban, a lombházban. Egyik este megbeszéltük, hogy ott alszunk, ám Lia elkapott valami virusos torokgyulladást, s az anyukája nem engette el.
Én, és Zayn ketten ültünk fent, az èlet nagy dolgait megvitatva. Bevallom rettegtem, vele kettesbe lenni, mivel Ő volt eletem első szerelme.
Csendben, már-már kínos csendben üldögéltünk egymásmellet, mikor olyan történt, amire még álmomban sem mertem gondolni. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja finom, de mégis határozott volt. Aznap este egymáshoz bújva aludtunk el.
Lia-nak nem mondtuk el a csók dolgot vagy azt, hogy egyáltalán összejöttünk.
Igen, összejöttünk az első csókunk utáni napon, átmentem hozzá, s megbeszéltük, megpróbáljuk együtt.
Életem első szerelmével másfél boldog, felejthetettlem hónapot voltunk együtt.
 AUGUSZTUS 27.-E
Életem legrosszabb napja.
Még a mondatai, mindig vízhangzanak a fejembe: "Nemszeretlek, utálak, és már semmit nem akarok tőled. Remélem megdöglesz, hogy soha nekelljen találkoznunk".
Fájt, iszonyatosan elegem volt az életembol. Fél évig nem beszéltem anyámmal, a barátimmal, Lia-val.
Nem ettem rendesen, teljesen magamba fordultam, s a tanulásba menekülntem. Azóta csak egy igazi kapcsolatom volt, Nina-val, de vele is barátságban váltunk el. Azóts is a legjobb barátom.
Most itt ülök 16 évesn egy repülőn, ami visszavisz a múltba, a rég nem látott Bradfordba, na meg annál inkább nemlátott személyhez, aki még mindig ugyanolyan fontos mint volt.
-Megkérem tisztelt utasainkat, hogy szíveskedjenek bekapcsolni az biztonsági övjeiket, mert megkezdjük a leszállast Bradfordba. -szakított ki a pilota hangja, gondolatmenetemből.
Becsatolttam az övemet, jó utashoz híven, s csak most esett le, hogy mióta Ő összetörte a szívem, most járok itt először. Talán ha szerencsem lesz, megoldom az itt tartózkodásomat találkozás nélkül. Ahm milyen jó is lenne csak sajnos az én szerencsém nem olyan, s ez nem olyan később ki is derült.
20 perc múlva már a réptér, betonos talaján álltam, életem legnagyobb gyomorgörcsével. Huh hát eléggé kalandos nyárnak, nézek elébe.-nyugtáztam magamban. És, nem is tévedtem nagyot.
Kiléptem, a friss Bradfordi levegővel tőltött városba, majd fogtam egy Taxit.
Bevágódtam, eldráltam gyorsan a címet, s néztem ahogy kikanyarodunk, a monstrum épülettöl.
Izgultam! Rettegtem! Nem akarolk vele újra talalkozni!
Még mindig fontos nekem, sőt erre inkább az a legmegfelelőbb szó, hogy szeretem. Nehéz volt megint bevallanom magamnak, de ez az igazság. Fáj, mert tudom viszonzatlan, mint 3 évvel azt, a kapcsolatunk végén tudtomra is adta.
Fejemet nekidöntöttem a párás ablak üvegnek, és néztem az essős Bradford táját elsuhanni, melletünk. Rég láttam, az egyszer bíztos. Meg emlékszem annó annyit szidtam, szegény várost, hogy ha hallota volna, sírva szaladt volna világgá. Utáltam mert akkor volt a foci tábor, s én nem mehettem, helyette ide kellet jönnöm.
Ahogy a tájat bámultam, éreztem a pilláim ólom súlyúvá válnak.
Nem kellet sok idő, elragadott az állmok világa.

2.rész

Sziasztok itt az új rész.  Remélem ez is tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi: Dóri

Niall Horan:

Látom előre, hogy ki fog akadni a tervemen, de nélküle nem tudok élni , szükségem van rá. Ha ez az ára meg kell lépnünk.

- Niall? MI a terved? – kérdezte félve.

- Majd mindent megtudsz a megfelelő időbe. Bíz bennem!

- Ne csinálj hülyeséget!

- Úgy ismersz mint aki hülyeségeket szokott csinálni?

- Igen!

- Költői kérdés volt. – ráztam meg a fejem.

- Tudom. – mosolygott rám. - Nem megyünk vissza a házba?

- De,  menjünk.

Nem a legtisztességesebb dolog, hogy nem avatom be a tervembe, de szeretném minél jobban kihagyni belőle nem akarok neki szenvedést okozni és fájdalmat.  Nem szeretném, hogy ő igya meg ennek az egésznek a levét. 

- Niall?

- Igen drágám?

- Jössz aludni? – mosolygott rám megvillantva szép fogait.

- Aludni?

- Igen.

- Én az ágyat nem szeretem alvásra használni.

- Tudom,  tudom. Viszont most arra fogod, ilyen helyzetbe nem áll fel a farkam.

- Neked mindig feláll.

- Haha.  Az  ágyunkba akarsz aludni vagy a kanapén? – nézett tettetett haraggal rám.

- Az ágyba.

- Akkor most úgy vesszem nem hallottam  semmit.

- Jobb is még a végén csak a szavaktól feláll…vagy várjunk az nekem most pont  jól jönne.  – motyogtam.

- Mit mondtál?

- Semmit , semmit.

- Reméltem is.

Elindult felfelé a lépcsőn a fenekét rázva. Gyorsan utána iramodtam és belemarkoltam a kerek popsijába.  Nekem dőlt a  fejét a vállamra hajtva és felnyögött.

- Zayn kérlek!

- Mire kérsz Niall? –suttogta érzékien a fülembe.

- Enged meg, hogy  szét basszam a segged.

- Én is szeretlek drágám, de ez ma nem fog megtörténni. - nevetett

- Oké fél óra és éjfél. 

- És?

- Az már nem ma.

- Te nagyon akarsz  dugni. – mosolyodott el.

- Igen. Tudod ha Louisnál jártam utána szexelnem kell.

- Csak tudnám mért.

- Óó elmondom. A kék szemei amivel  gonoszul vizslat, a kússza barna haja ahw úgy beindít. Főleg az, hogy legszívesebben egy széket törnék össze a fején.

- Hülye vagy. – rázta meg a fejét.

- Én? Tudtam, hogy nem ismersz elég jól, dehogy ennyire nem.

- Na jó  mára sok vagy,  megyek fürödni. –  felcsillant a szemem a mondatára. – Nem!

- Nem is tudod mit akartam. – durcáztam.

- Azt, hogy velem fürödhess.

- Lehet mégis csak ismersz amúgy én csak szeretek  spórolni.

- Te és a spórolás ként külön dolog,  én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy szeretsz faszt nézni.

- Igen ez is jó szóhasználat. – kacsintottam rá amitől egy nagyot nyelt.

- Niall!

- Most mit csináltam?

- Hagyjuk. – legyintett és bement a fürdőszobába.

Levetettem magam a hatalmas franciaágyra és a falat kezdtem kémlelni. Egy kép lógott ott rólunk. Úgy 2 éve készülhetett az családomnál.  Zayn egy puszit nyom az ajkamra,  anyám ezt  a pillantott választotta ahhoz, hogy lefotózza az ő drága kisfiát a barátjával.  Mi lesz ha nem jön be a tervem? Nem akarom elveszteni mindennél fontosabb számomra.   El kell mondanom neki ezt egyedül nem tudom megcsinálni túl nagy falat nekem. Félek. Én a nagy Niall Horan aki a lazaságáról híres be van szarva, hogy változik a világ.  Mit tesz az emberrel a szerelem.  Kinyílt az ajtó, hogy életem értelme beléphessen rajta. Ez de közhelyes volt. Úristen a végén még romantikus leszek.  Lefeküdt mellém és azokkal a gyönyörű barna szemekkel pásztázott.  Itt az idő be kell avatnom.

- Elmondom a tervem egy feltétellel.  Nem beszélsz le róla.

- Niall?

Vettem egy mély levegőt és szembefordítottam a fejem az övével és lágyan rámosolyogtam.

- Zayn egy esélyünk van ha elrontjuk vége mindkettőnknek, de ha nem tesszük meg akkor is.

- Szöszi?

- Ne siettess már! Nehéz elmondani.

- Oké befogtam. – nézett a plafonra.

- Cukorborsó,  ne  haragudj.

- Cukorborsó? – nevetett fel.

- Jobb nem jutott az eszembe. 

- Ennél bármi jobb lett volna.

- Chh most akarod hallani a tervet vagy nem?

- Akarom.

- Szóval, hogy lehet ezt elmondani? Na jó csak kibököm. Meglopjuk Louist és Harryt majd lelépünk.

- Mi?

- Ellopunk 50 milliót,  25 Louistól,   25 Harrytől és lelépünk Skóciába.

- Te meg vagy húzatva.

- Zayn itt nem maradhatunk pénzünk meg nincsen elég ahhoz, hogy eltűnjünk.

- És mégis, hogy tervezel  két  nagyhatalmú bandavezért  meglopni?

- Még nem tudom.

- Niall ez nem játék az életünkbe kerülhet. – rázta meg a fejét.

- Szerinted én nem tudom. Nem tehetünk mást. Nincs mit kockáztatnunk ha lebukunk meghalunk ha nem tesszük szintén vagy esetleg azt akarod, hogy bemenjek Harryhez és agyon lövessem magam.

- Azt végképp nem. Legyen belemegyek.

- Szeretlek. – leheltem finom csókot ajkaira.

-  Én is.  Közösen ezt is megoldjuk mint mindent.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után egyenesen ki az udvara. Lehuppantam a vizes fűre és felnéztem a még mindig mellettem álldogáló személyre.  

- Na mi lesz? Nem ülsz le? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Egy nagyot sóhajtott majd letelepedett velem szembe. Belenéztem abba a gyönyörű barna íriszekbe amik egyből elvarázsoltak. Egy álomvilágba kerültem ,  az emlékeinket láttam. Az első csókunkat amit a szórakozó hely mosdójába ejtetünk meg a szeretkezéssel együtt bár azt még nem nevezném annak inkább csak sima dugás volt. Az ahogy két hét múlva újra találkoztunk, a mosoly az arcán mikor meglátott.  Mikor szerelmet vallót nekem és én ahogy rávágtam az ajtót, hogy ne hülyéskedjen,  azóta ezt már ezerszer megbántam. Azt ahogy kiönti a szívét elmondja a volt barátnője történetét ez az az este volt  mikor úgy éreztem, hogy teljesen megbízik bennem.  Másnap elkísértem a sírhoz ahol estig maradtunk én csak messziről figyeltem, de tökéletesen láttam a könnyeit és azt ahogy azt suttogja neki, hogy szeretlek. Bármekkora hülyeségnek hangzik akkor féltékeny voltam egy hallott lányra azért ahogyan szereti őt Zayn.

- Niall itt vagy? – mosolygott rám a fekete  hajú isten.

- Szeretlek.

- Már mondtad és a válaszom még mindig az, hogy én is.

- De mond ki!

- Mit?

- Azt, hogy szeretsz.

- Szeretlek Niall Horan. – hajolt hozzám és csókolt meg.

A csókja közbe elfeküdtem a fűbe és húztam magammal Zaynt is. Elterült mellettem és a csillagokat kezdtük nézni.

- Olyan szép.

- Pont olyan mint te. – kulcsoltam az ujjaimat az övére.

- Niall én bármit megteszek ha azzal együtt maradhatunk.

- Meg is tesszük ne aggódj nem hagyom, hogy bárki közénk álljon. – mosolyogtam rá.

Oldra fordítottam a fejem és csak csodáltam a nyugodt arcát amit bevilágított a hold fénye. A szemeit lehunyta az ajakait enyhén szétnyitotta ezzel még fantasztikusabbá téve számomra a látványt. Egyszer csak felém fordította a fejét, így csak pár centi volt az ajkaink között. Éreztem a leheletét a számon ami miatt elvesztettem az önuralmam.

- Ne bámulj már. – nevetett ezzel kizökkentve az én saját világomból ahol már rég őt préseltem a puha fűbe.

Nem szóltam semmit csak nyomtam egy puszit az ajkaira majd visszafordultam a csillagok felé és újra belemerültem a múltba.