2.rész

Sziasztok itt az új rész.  Remélem ez is tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi: Dóri

Niall Horan:

Látom előre, hogy ki fog akadni a tervemen, de nélküle nem tudok élni , szükségem van rá. Ha ez az ára meg kell lépnünk.

- Niall? MI a terved? – kérdezte félve.

- Majd mindent megtudsz a megfelelő időbe. Bíz bennem!

- Ne csinálj hülyeséget!

- Úgy ismersz mint aki hülyeségeket szokott csinálni?

- Igen!

- Költői kérdés volt. – ráztam meg a fejem.

- Tudom. – mosolygott rám. - Nem megyünk vissza a házba?

- De,  menjünk.

Nem a legtisztességesebb dolog, hogy nem avatom be a tervembe, de szeretném minél jobban kihagyni belőle nem akarok neki szenvedést okozni és fájdalmat.  Nem szeretném, hogy ő igya meg ennek az egésznek a levét. 

- Niall?

- Igen drágám?

- Jössz aludni? – mosolygott rám megvillantva szép fogait.

- Aludni?

- Igen.

- Én az ágyat nem szeretem alvásra használni.

- Tudom,  tudom. Viszont most arra fogod, ilyen helyzetbe nem áll fel a farkam.

- Neked mindig feláll.

- Haha.  Az  ágyunkba akarsz aludni vagy a kanapén? – nézett tettetett haraggal rám.

- Az ágyba.

- Akkor most úgy vesszem nem hallottam  semmit.

- Jobb is még a végén csak a szavaktól feláll…vagy várjunk az nekem most pont  jól jönne.  – motyogtam.

- Mit mondtál?

- Semmit , semmit.

- Reméltem is.

Elindult felfelé a lépcsőn a fenekét rázva. Gyorsan utána iramodtam és belemarkoltam a kerek popsijába.  Nekem dőlt a  fejét a vállamra hajtva és felnyögött.

- Zayn kérlek!

- Mire kérsz Niall? –suttogta érzékien a fülembe.

- Enged meg, hogy  szét basszam a segged.

- Én is szeretlek drágám, de ez ma nem fog megtörténni. - nevetett

- Oké fél óra és éjfél. 

- És?

- Az már nem ma.

- Te nagyon akarsz  dugni. – mosolyodott el.

- Igen. Tudod ha Louisnál jártam utána szexelnem kell.

- Csak tudnám mért.

- Óó elmondom. A kék szemei amivel  gonoszul vizslat, a kússza barna haja ahw úgy beindít. Főleg az, hogy legszívesebben egy széket törnék össze a fején.

- Hülye vagy. – rázta meg a fejét.

- Én? Tudtam, hogy nem ismersz elég jól, dehogy ennyire nem.

- Na jó  mára sok vagy,  megyek fürödni. –  felcsillant a szemem a mondatára. – Nem!

- Nem is tudod mit akartam. – durcáztam.

- Azt, hogy velem fürödhess.

- Lehet mégis csak ismersz amúgy én csak szeretek  spórolni.

- Te és a spórolás ként külön dolog,  én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy szeretsz faszt nézni.

- Igen ez is jó szóhasználat. – kacsintottam rá amitől egy nagyot nyelt.

- Niall!

- Most mit csináltam?

- Hagyjuk. – legyintett és bement a fürdőszobába.

Levetettem magam a hatalmas franciaágyra és a falat kezdtem kémlelni. Egy kép lógott ott rólunk. Úgy 2 éve készülhetett az családomnál.  Zayn egy puszit nyom az ajkamra,  anyám ezt  a pillantott választotta ahhoz, hogy lefotózza az ő drága kisfiát a barátjával.  Mi lesz ha nem jön be a tervem? Nem akarom elveszteni mindennél fontosabb számomra.   El kell mondanom neki ezt egyedül nem tudom megcsinálni túl nagy falat nekem. Félek. Én a nagy Niall Horan aki a lazaságáról híres be van szarva, hogy változik a világ.  Mit tesz az emberrel a szerelem.  Kinyílt az ajtó, hogy életem értelme beléphessen rajta. Ez de közhelyes volt. Úristen a végén még romantikus leszek.  Lefeküdt mellém és azokkal a gyönyörű barna szemekkel pásztázott.  Itt az idő be kell avatnom.

- Elmondom a tervem egy feltétellel.  Nem beszélsz le róla.

- Niall?

Vettem egy mély levegőt és szembefordítottam a fejem az övével és lágyan rámosolyogtam.

- Zayn egy esélyünk van ha elrontjuk vége mindkettőnknek, de ha nem tesszük meg akkor is.

- Szöszi?

- Ne siettess már! Nehéz elmondani.

- Oké befogtam. – nézett a plafonra.

- Cukorborsó,  ne  haragudj.

- Cukorborsó? – nevetett fel.

- Jobb nem jutott az eszembe. 

- Ennél bármi jobb lett volna.

- Chh most akarod hallani a tervet vagy nem?

- Akarom.

- Szóval, hogy lehet ezt elmondani? Na jó csak kibököm. Meglopjuk Louist és Harryt majd lelépünk.

- Mi?

- Ellopunk 50 milliót,  25 Louistól,   25 Harrytől és lelépünk Skóciába.

- Te meg vagy húzatva.

- Zayn itt nem maradhatunk pénzünk meg nincsen elég ahhoz, hogy eltűnjünk.

- És mégis, hogy tervezel  két  nagyhatalmú bandavezért  meglopni?

- Még nem tudom.

- Niall ez nem játék az életünkbe kerülhet. – rázta meg a fejét.

- Szerinted én nem tudom. Nem tehetünk mást. Nincs mit kockáztatnunk ha lebukunk meghalunk ha nem tesszük szintén vagy esetleg azt akarod, hogy bemenjek Harryhez és agyon lövessem magam.

- Azt végképp nem. Legyen belemegyek.

- Szeretlek. – leheltem finom csókot ajkaira.

-  Én is.  Közösen ezt is megoldjuk mint mindent.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után egyenesen ki az udvara. Lehuppantam a vizes fűre és felnéztem a még mindig mellettem álldogáló személyre.  

- Na mi lesz? Nem ülsz le? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Egy nagyot sóhajtott majd letelepedett velem szembe. Belenéztem abba a gyönyörű barna íriszekbe amik egyből elvarázsoltak. Egy álomvilágba kerültem ,  az emlékeinket láttam. Az első csókunkat amit a szórakozó hely mosdójába ejtetünk meg a szeretkezéssel együtt bár azt még nem nevezném annak inkább csak sima dugás volt. Az ahogy két hét múlva újra találkoztunk, a mosoly az arcán mikor meglátott.  Mikor szerelmet vallót nekem és én ahogy rávágtam az ajtót, hogy ne hülyéskedjen,  azóta ezt már ezerszer megbántam. Azt ahogy kiönti a szívét elmondja a volt barátnője történetét ez az az este volt  mikor úgy éreztem, hogy teljesen megbízik bennem.  Másnap elkísértem a sírhoz ahol estig maradtunk én csak messziről figyeltem, de tökéletesen láttam a könnyeit és azt ahogy azt suttogja neki, hogy szeretlek. Bármekkora hülyeségnek hangzik akkor féltékeny voltam egy hallott lányra azért ahogyan szereti őt Zayn.

- Niall itt vagy? – mosolygott rám a fekete  hajú isten.

- Szeretlek.

- Már mondtad és a válaszom még mindig az, hogy én is.

- De mond ki!

- Mit?

- Azt, hogy szeretsz.

- Szeretlek Niall Horan. – hajolt hozzám és csókolt meg.

A csókja közbe elfeküdtem a fűbe és húztam magammal Zaynt is. Elterült mellettem és a csillagokat kezdtük nézni.

- Olyan szép.

- Pont olyan mint te. – kulcsoltam az ujjaimat az övére.

- Niall én bármit megteszek ha azzal együtt maradhatunk.

- Meg is tesszük ne aggódj nem hagyom, hogy bárki közénk álljon. – mosolyogtam rá.

Oldra fordítottam a fejem és csak csodáltam a nyugodt arcát amit bevilágított a hold fénye. A szemeit lehunyta az ajakait enyhén szétnyitotta ezzel még fantasztikusabbá téve számomra a látványt. Egyszer csak felém fordította a fejét, így csak pár centi volt az ajkaink között. Éreztem a leheletét a számon ami miatt elvesztettem az önuralmam.

- Ne bámulj már. – nevetett ezzel kizökkentve az én saját világomból ahol már rég őt préseltem a puha fűbe.

Nem szóltam semmit csak nyomtam egy puszit az ajkaira majd visszafordultam a csillagok felé és újra belemerültem a múltba.