4. rész

Sziasztok itt az új rész! Jó olvasást. 

Puszi: Dóri

Niall

Csukott szemmel kezdtem tapogatózni az ágy másik vége felé. A kezeim közé nem került az a személy akit kerestem. Gyorsan nyitottam ki a szemem és néztem szét.  Az éjjeli szekrényen egy papír pihent a szerelmem írásával. A kezeim közé fogtam a cetlit és elolvastam a kézzel írt sorokat. Feldühít a tudat, hogy annál a cafkánál van. Egy szavába kerül és Zayn elhagy  úgy játszik rajta mintha egy hangszer lenne a kezei között.  Nem értem, hogy lehet jóba egy ekkor kígyóval és még ki van akadva ha bármi rosszat  szólok a csajra pedig ha látná amit én.  Figyeltem teljesen odáig van Zaynért neki meg fel se tűnik, hogy a picsa legszívesebben  kinyírna, hogy a karjai közzé vehesse az én páromat. Remélem van annyi esze Zaynek korán reggel is, hogy nem esik a csaj csapdájába. Nem bírnám elviselni ha kilépne az életemből és ott hagyna összetörve,  önként  mennék be Harryhez, hogy lőjön agyon, de nélküle nem tudnék élni már semmi nem lenne ugyan az. Elmenne és maga után csak ürességet hagyna  a szívembe amit senki nem tudna  betölteni. A gondolattól is hánynom kell. Gyorsan kipattantam az ágyból, hogy lemenjek reggelizni és elinduljak  a fenne nagy küldetésemre. A  rántottát hét pofára tömtem magamba. Amint megettem felrohantam a szobánkba felvenni valami viselhető ruhadarabot.  A napszemüvegemet a hajamba toltam és a terepjárommal elindultam banda főhadiszállására. Szinte minden lámpánál pirosat kaptam bár én se hajtottam túl gyorsan most semmi kedvem nincs Louis idétlen játékaihoz. A raktárhoz érve ráérősen szálltam ki a kocsiból is indultam el az ajtó felé.  Mielőtt kinyitottam volna kivágódott az és kilöktek rajta egy fiatal fiút aki elterült a földön majd bevágták azt. A srác mellé álltam és leguggoltam.  Aligha lehet több tizennégynél.

- Ne bánts! Kérlek! –nézett rám kétségbeesetten kék szemeivel.

- Semmi baj én nem bántalak. – segítettem fel e földről. – Minden rendbe?

- Igen. Köszönöm. – hajtotta le fejét.

- Hogy kerülsz te ide?

- A bátyám itt dolgozik, de elkövetett egy hibát és meg akarták ölni viszont azt mondták ha csatlakozom nem bántják. Én ellenkeztem,  nem tudom megcsinálni azt amiket rám bíztak, így kidobtak, de most a bátyám meghalhat.  Miattam fogja elveszteni az életet  csak azért mert nyuszi  vagyok.  – nézett a szemeimbe.

- Hazudsz!

- Honnan jöttél rá? – lepődött meg.

- Nem most kezdtem a szakmát. – nevettem fel. – Mi is történt valójába.

- Kémkedni küldtek Louishoz, de ő könnyedén olvasott bennem,  mint te csak azért nem öletett meg mert szerinte még gyerek vagyok és nem vagyok tisztába a tetteimmel. – most teljes mértékben az igazat mondta látszott a szemébe még sokat kell tanulnia, de egyszer nagy simlis lesz belőle.

- Kinek dolgozol?

- Nem vagyok hülye nem mondom el.

- Hát jó. Bolond vagy én menekülnék a te helyedbe.

- Ebből nincs kiút ha egyszer bekerültél örökre benne maradsz. – mosolyodott el keserűen. – Viszlát. – nyújtotta a kezét.

- Találkozunk a pokolba. – fogadtam el majd léptem be  végre az ajtón.

Szerencsémre nagy felfordulás fogadott mindenki ide oda rohangált van egy olyan érzésem, hogy a fiú miatt. Hálát adok az égnek, hogy ma küldte ide ezt a gyereket.  Egyenes Louis irodája felé vettem az irányt. Ma igazán mázlista vagyok  talán túlságosan is. Senki nem volt a közelbe, így nyugodtan elkezdhetem a kutakodást.  A bekapcsolt képhez léptem,  megnyitni az adatokat és mindet lefotóztam. Ez után a mappák között néztem szét. Egy torokköszörülésre kaptam fel a fejem. A hátam mögé rejtettem a telefonom és  magam elmondtam egy szitkozódást majd Louisnak szenteltem a figyelmem.

- Üdv főnök!

- Niall. –biccentett. – Foglalj helyet. – mutatott a kopott fotelra.

- Oké. –helyezkedtem el kényelmesen.

- Mi járatban erre?

- Hát tudod csak a környéken voltam gondoltam beugrok.

- Micsoda véletlen.  – hátrafelé intett a fejével.

- Hát ja. – tudtam, hogy mögöttem vagy 10 izomagyú áll, de minél jobban próbáltam az ártatlant adni.

- Na és megtaláltad amit kerestél?

- Meg. – ezt az időpontot választottam, hogy a hátam mögött be nyomjam az 1 gombot ami arra lett programozva ha bajba kerülnék küldjön egy sms-t  Zaynek.

- Ennek igazán örülök.

- Én is. – mondtam.

A következő pillanatban két izomagyú megfogta a karom és felrántott. Louis odalépett hozzám és a nyakam szúrta az altatót.  A lábaim összerogytak már nem tudtam magam tartani csak a majmoknak köszönhetem, hogy még mindig álltam. Azt még érzékeltem ahogy kihúznak a kocsihoz majd minden elsötétült.  Dohos szag kúszott fel az orromba amit hirtelen nagyon rosszul lettem. A kezeimet az orrom elé próbáltam tenni, de azok nem mozdultak ekkor realizáltam, hogy meg vagyok kötözve. Hirtelen kipattantak a szemeim. A végtagjaim egy oszlophoz voltak kikötve. Körülnéztem és egyből felismertem a helyet. Ide szoktuk hozni azokat az embereket akiket megölés előtt még jól megkínozunk. Halk fütyörészés ütötte meg a fülem.  A hang irányába néztem. Louis közelített felém. Velem szembe megállt és vizslatni kezdett azokkal az átható kék szemeivel.

- A legjobb emberem voltál. – húzta el a száját.  – Még te is elárulsz, kibe bízhatok ez után?

Nem tudtam mit mondjak inkább csendben maradtam és a szemébe néztem. Próbáltam erősnek mutatni magam, de szerintem inkább tűntem egy végtelen nyuszinak mint sem egy agresszív oroszlánnak.

- Az a legszörnyűbb, hogy te egy nyavalyás fiúcska miatt tetted. Bár megértem igazán szemre való férfi. – kacsintott rám. – Igazán kár,  hogy Harry embere  néha én is meghúznám. Gyönyörű szemei vannak nem de és a farka istenem még gatyán keresztül  nézve is csorog tőle a nyálam. A kerek feneke amibe olyan előszeretettel hatol bele az ember. Igazi kincs kár, hogy meg kell ölnöm veled együtt.

- Ne bántsd! Engem megölhetsz, de őt hagyd békén.

- Ne parancsolgass szerintem nem vagy olyan helyzetbe,  én a helyedbe csendben meghúznám magam.

- Ne félek tőled.

- Pedig kéne. – húzott be egyet. – Bármikor megölhetnélek sőt ha nem te lennél már rég nem élnél erről biztosítalak.

- Gyerünk ölj meg nem félek a haláltól.

- Mit szólna ehhez Zayn?

- Honnan tudsz Zaynről? – nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság  és csak úgy kicsúszott a számon.

-  Drága Niall. Ó drága buta Niall.  Elfelejtetted, hogy én az egyik legnemesebb banda vezére vagyok. Minden emberemet aki csak egy kicsit gyanús is megfigyeltetem.  Az elmúlt időkben nagyon furcsa volt, így rád küldtem az egyik emberem. Nagyon rózsaszín világba élsz fel se tűnt neked, hogy mindenhova követ téged egy kocsi. Én nem, így képeztelek ki azt hittem te túl jársz a kémem eszén, de tévedtem. – biggyesztette le a száját.  

Ekkor beugrott minden tényleg követett egy kocsi. Egy fekete Range Rover mindig a szomszéd ház előtt parkolt azt hittem új kocsijuk van, de akkor az Louis kémének az autója volt. Istenem, hogy lehettem ilyen vak.  Bajba sodortam Zaynt azzal, hogy ilyen figyelmetlen vagyok. Én hibám lesz ha elkapja.

- Louis ugye nem fogod bántani?

- Hát terveim szerint előbb megfektetem majd  csak utána küldöm a halálba.  Nem hagyhatom ki azt az érzést, hogy beleélvezhetek a seggébe.

- Ne!

- Mit mondtál? – nézett teljesen hidegen rám.

- Ne nyúlj hozzá és végkép ne  öld meg.

- Mondtam, hogy ne parancsolgass!

Beleütött megint az arcomba majd a hasamba amitől összegörnyedtem volna, de az oszlop stabilan tartott.  A bokszzsákja ként használt. A vér ömlött a fejemből, a ájulás közeli állapotba kerültem .   A vér veszteségem  súlyos lehetett. Nem éreztem  a fájdalmat. Egy barna szempár villogott előttem és megjelent a tulajdonosa  is a képzeletembe  majd elsötétül minden. A légzésem lelassult a testem ellengetett. A halál kapujába álltam. A pokollal és benne Luciferrel   néztem farkas szemet.