Tender Kisses

Sziasztok! Nem rész, de Halloween alkalmából úgy gondoltam megleplek titeket egy kis történetet. Előre leszögezem, hogy természet feletti dolgok vannak benne.  Remélem elnyeri a tetszésetek. Én személy szerint nem igazán vagyok megelégedve vele.  Jó olvasást kívánok hozza! Kérlek hagyj magad után nyomot.  Nagyon jól esne nekünk.

Puszi : Dóri  

Angyal. Mindenhol  más jelentése van ennek a szónak. A Földön a legtöbb embernek ez a kedvességet és a tisztaságot jelenti. Nem hiszünk bennük nem tudjuk elfogadni, hogy rajtunk kívül más lények is élnek. Ha tudnánk, hogy a világon tele van meglepetésekkel. Akik Isten hívői sejthetik, de a Bibliában sincs minden megírva. Tele van titkokkal csak sejteti a valóságot és mért is? Isten nem akarta megijeszteni az embereket nem akart rájuk frászt hozni  nem akarta, hogy féljenek a teremtményei.  Mi vagyunk a legbecsesebb kincsei,  ránk vigyáz,  minden más élőlényt a mi szolgálatunkra teremtett.  Be kellett hódolniuk  nekünk,  ebből lett elege Lucifernek és lázadt fel. Ő nem viselte el, hogy minden kívánságunkat  lesnie kell. Szembeszállt Isten szavával amiért büntetést kapott,  Mihály arkangyal elűzte őt a pokolba. Ott lett ő az  uralkodó. Megteremtette magának a saját  hadseregét.  Ennek már több százezer éve. Ezen a két helyszínen  kezdődik a mi történetünk is. De  előbb bemutatnám a démonokat. Lucifer teremtményei,  őt szolgáljak,  szabad akaratuk van és talán ez az amire nem gondolt a pokol ura , ha a démonoknak van döntés hozó képességük elhagyhatják  az ő földjét és átállhatnak Isten oldalára.  Ezt nagyon jól tudja Mennyei Atyánk és próbált minél több lényt a maga oldalára állítani. Az angyalait küldi  egy-egy démon megszelídítésére azokra akiken látja, hogy nem szeretnék már  Lucifert  szolgálni. Van egy kedvenc angyala,  kékek a  szemei és szőkés a haja . Ő jelenti  a teljes tisztaságot. Nem követett el semmit mindig hűn szolgálta az  Atyját. Az ő  fénye mindent beragyog.  Egyetlen egy pici hibája van volt és lesz ez pedig a hiszékenysége és bizalma mások felé. Isten ezért nem is küldte sose megtérítő körútra ahhoz túlságosan féltette. De eljött az az idő mikor már nem húzhatta   tovább  feladatot kellett  adnia neki.  A fiatal angyal minden nap ott ült  Isten oldalán és feltett  egy kérdést, de mindig csak egyszer majd másnap újra.

- Atyám én mikor mehetek el innen?  ­- csengett a kérdés csodálatos hangján.

- Niall,  túl értékes vagy ahhoz, hogy elmenj körútra. – simogatta   meg mindig a fiatal angyal kobakját.

A szőkeség csak ott ült. Látta visszatérni a társait egy-egy megtérített démonnal. Semmire sem vágyott jobban csak elmenni és hozni Istenek  egy új szolgálót,  azt szerette volna, hogy  az ő Mennyei Atyja büszke legyen rá. Megrémisztette mennyire is akarja, hogy ő is útnak indulhasson.  Nem értette mik ezek az érzések hisz sosem voltak neki érzelmei mindig  ugyan az  az üresség volt benne.  Nem tudta mit tegyen egy valakihez  fordulhatott, de  Istent nem akarta terhelni a piti kis gondjaival inkább  csak csendben ült továbbra is mellette.  Látta az ő Atyja, hogy valami baj van és sejtette is  mi lehet az.

- Fiam? – szólalt meg lágy zúgó hangján.

- Igen Atyám? – kapta fel a fejét a szőkeség.

- Nagyon szeretnél valakit megtéríteni igaz?  - nézett le a fiatal angyalra.

- Nagyon. – bólogatott. –Mindennél jobban.

- Rendben fiam. Adok neked egy feladatot ha megígérsz nekem néhány dolgot.  – Niall csak bólintott, így Isten folytatta. – Van egy fiatal veled egy idős démon  Zayn a neve, én úgy látom kacsingat felénk. Megunta már, hogy annyi ember lelkét kellett bántania, kínoznia. Neked való feladat, de ígérd meg  bármit is mond nem hagyod magad befolyásolni!

- Ígérem. – virult.

- Rendben fiam. Elindulhatsz a küldetésedre!

- Köszönöm Atyám.

Isten csak legyintett a kezével, hogy induljon már.  A fiúnak sem kellett több egy szempillantás alatt eltűnt magára hagyva a mosolygó Atyát.  Még sosem járt a mennyen kívül máshol, teljesen új volt számára minden. A ragyogásból és a tisztaságból egy büdös mocskos helyre került a pokolba.  Nagyon kitűnt a tömegből, de nem foglalkozott vele csak ment egyenesen előre. Démonok nézték a nyomait. Érezték a tisztaságot ami émelyítően hatott rájuk. Bekerítették a fiatal angyalt. Rájött mitől féltette Isten. Körbe nézett, de mindenhol csak fekete szemeket látott. A félelem eluralkodót rajta. Lökdösődés hangjára lett figyelmes,   a kör szétnyílt és egy vele egy idős fiú lépett be. A fekete szemeit végig vezette az angyalon.  Mikor belenézett a kéken villogó íriszekbe  akaratán kívül visszaváltozott a szemszíne barnává.  Teljesen ledöbbent csak maga elé bámult, közbe a társai egyre közelebb nyomultak a végtelen szőkeséghez.  Nem tudta mért, de úgy érezte meg kell mentenie  ezt  az angyalt,  mert ő lesz a kijutásának a kulcsa. Megragadta a kezét,  az érintés úgy hatott rá , mint egy áramütés, de nem volt ideje ezzel  foglakozni. Maga után kezdte húzni a lakrésze felé.  Hallotta a háta mögött a morgás féle hangot, de nem figyelt rá.

- Na ne  már haver! Egyedül akarod ezt a tökéletes falatot elfogyasztani,   túl erős neked. – kiáltott utánuk egy démon.

Az angyalban is realizálódott mit mondott  nekik a démon  ezért próbálta kiszabadítani magát a megmentője kezeinek a  fogságából . Az egyszerűen szembe fordult vele megölelte ezzel magát és az angyalt a szobájába juttatva.

- Ne bánts! Kérlek! – remegett a félelemtől Niall.

- Nem foglak bántani. – mosolygott rá. – Mit keres a Fényesség  a világ legsötétebb bugyrában?

- Egy személyt,  a neve Zayn.

- Akkor változtatok a kérdésemen. Miért keres engem a Fényesség?

- Te vagy Zayn?

- Személyesen.  -  hajolt meg alig észrevehetően. - Miben állhatok a szolgálatára Mr. Fény?

- Isten küldött hozzád és kérlek szólíts Niallnek.

- Mit akar tőlem az öreg, hogy a drága Világosságát küldte hozzám?  - morgott Zayn.

- Megtennéd, hogy nem beszélsz így róla  és engem meg nem szólítasz  fénynek vagy valami hasonló szinonimának.

- Oké. Jól viselkedek … a pokolban. – nevetett fel Niall meg morcosan nézett rá. – Nem baj Zayn jó poén volt. – veregette meg a saját vállát.

- Térjünk a tárgyra. -  csapta össze a tenyerét az angyal.

- Nem. – mondta  a feketeség.

Miért nem engedte, hogy Niall elmondja miért jött? Ez igen egyszerű nem akarta, hogy elmenjen. Félt, hogy ha elmondja   amit akar itt hagyja és ő neki soha többé nem lesz esélye arra, hogy elhagyja ezt a borzalmas és rideg  helyet.  Ráugrott az ágyára és elfeküdt rajta. A kezeit a tarkója alá tette  a pólója felcsúszott, így kilátszott a kockás hasa. A szőkeség végig nézett rajta és  kéjesen felnyögött. A démon lepetten ült fel és nézett az előtte álló személyre.

- Ez én voltam? – kérdezte összezavarodva az angyal.

- Igen. – nézett hitetlenkedve a szőkére. – Ti nem a tisztaságról és a bűn mentességről vagytok híresek?

- De. – hajtotta le a fejét. – Miért kérdezed?

- Mert felnyögtél tőlem. – mosolygott. – Piszkos gondolataid támadtak.

- Nem is. – kezdett tiltakozni az angyal, de be kellett  ismernie magának, hogy fogalma sincs róla mit jelent a piszkos gondolat.

- Fény drágám tudod te mit jelent a piszkos szó? – nevetett Zayn,  nagyon szórakoztatta a kialakult helyzet.

- Nem. –rázta meg a fejét a szőke. – Elmondod?

- El. – mosolyodott el és visszadőlt az ágyra. – Az olyan mikor valami koszos szóval nem tiszta, a  te szöges ellentéted.

- A gondolataim nem koszosak, nem is tudnak azok lenni. – nézett értetlenül a démonra.

- Ebben a formában mást jelent. Azt, hogy nem épp tisztességes az amire épp gondoltál.  Mi járt a fejedben Világosság?

- Nem tudom,   az angyaloknak nincsenek gondolataik vagyis a normálisoknak nincsenek. – hajtotta le a fejét.

- Ezt nem értem.  – rázta meg a fejét értetlenül a démon.

- Isten nem adott nekünk szabad akaratot, de kezdem úgy érezni én selejtes vagyok mert  vannak érzéseim és döntést tudok hozni.

Zaynt  nagyon érdekelte, hogy ha a szöszinek vannak érzései akkor felé mik azok . Hízelgő volt számára, hogy a legtisztább lénynek is piszkos dolgok jutnak az eszébe ha a közelébe van.  Megszerette volna ismerni Niallt, vágyott a közelségére azóta, hogy meglátta.

- Nem ülsz le? –kérdezte.

- Hova? Itt minden olyan mocskos. – nézett körül Niall.

- Mint te szöszi. – kacsintott rá.

Az angyal nem mondott erre semmit csak egyszerűen eltűnt.  Zayn döbbenten nézte a hűlt helyét.  Visszaszívta volna azt amit  mondott és csak abba reménykedett nem most látta utoljára a szőke angyalt . Niall a szobájába teleportálta magát, egyből a tükörhöz lépet és elkezdte vizslatni a tükörképét. Nem látta magát piszkosnak. Nem értette miről beszélt Zayn,  a ruhái teljesen koszmentesek,  a keze és  az arca is.  A biztonság kedvéért lezuhanyozott semmiképp nem akart mocskos lenni.  Ledőlt az ágyára és a felhőket kezdte nézegetni  maga felett . Mindegyikben  a démont látta.  Ha a szemhéját lecsukta akkor is egy barna szempárral nézett farkas szemet.  A gondolattól, hogy vissza kell mennie hozzá félre vert a szíve. Fogalma sem volt mi történik vele. Kérdések cikáztak a fejébe amire nem tudod választ adni. Eszébe jutott Isten egyik mondata amit csakis hozzá intézet. „ Ha kiláthatatlan helyzetbe kerülsz Niall tud, hogy  a menny mindig nyitva lesz előtted ide bármikor jöhetsz.”  A szőke angyal tisztába volt ezzel, de most úgy érezte ha az ő Mennyei Atyja a fejébe látna  elborzadna és örökre kitiltaná innen.  Egyre laposabbakat pislogott míg végül elmerült az álmok világában.  A démonnak sem volt nyugodt estéje. Nem tudod másra gondolni csak a fiatal angyalra.  A tisztaság ami belőle árad őt nem elborzasztotta  inkább csak arra késztette, hogy bemocskolja. Vágyott a szőkeség  közelségére   nagyon is. Mindenét odaadta volna csak, hogy még egyszer láthassa. Már az is megfordult a fejébe, hogy felmegy a mennybe és nem érdekli ha megtámadjak, de neki még egyszer azokba a kék íriszekbe kell néznie.  Nagyon jól eset volna neki most egy alvás, életében  először nem örült annak,  hogy a démonok nem alszanak.  Maga elé vett egy könyvet amit még Lucifer szekrényéből lopott ki és olvasgatni kezdte. Nem érezte rossznak, hogy lopott az Urától,  legszívesebben   elpusztította volna az egész poklot.  Ő nem  ide való, nem illik  ebbe a közegbe. Olyan ő itt,  mintha egy angyalt zártak  volna be ide. Olyan kívülállónak érzi magát.  Hirtelen nagy fényesség vakította el. A kézét  a szeme elé rakta ,  mikor kitisztult a látása észrevette a szőke kobakot.

- Niall? – kérdezte rekedtes hangon.

- Szia. –mosolygott rá az angyal.

- Mér mentél el tegnap olyan hirtelen? – csúszott ki a kérdés meggondolatlanul  a száján. 

- Azt mondtad mocskos vagyok le kellett fürödnöm. – nézett zavartan az ágyon ülőre.

- Istenem, hogy lehetsz ilyen tudatlan.

- Mit mondtál?

- Hogy tudatlan vagy? – kérdezett vissza.

- De az előtt?

- Istenem?

- Igen. – ugrált az angyal.

- Minden rendben? – nézette zavarodottan a szőkére.

- Máris sikerült megtérítenélek. – ujjongott.

- Niall!

- Yee. Én vagyok a legjobb!! – bokszolt a levegőbe.

- Niall!

- Még soha nem sikerült senkinek ilyen hamar!!

- Mr. Fény!

- Na ki a király? Hát persze, hogy én. – táncikált.

Zayn nem tudod mást tenni,  odalépett az angyalhoz és lefogta. A karjával gyengéden ölelte a testéhez Niallt. Az szőkeség szeme a démon szájával került egy vonalba. Nyomba elcsendesedett és megbabonázva nézte a piros ajkakat.  Végig nyalt a sajátján majd beharapta azt, Zayn tisztán látta az angyal mozdulatait. Tudta, hogy meg akarj a csókolni őt a szőkeség látszott a szemébe, de ő is szívesen ráhajolt volna azokra a kívánatos tiszta ajkakra.  Semmit nem kívánt még, így mint a szőkeséget, de nem mocskolhat be egy angyalt,  soha nem bocsátaná meg magának. Ellépet Nialltől  és leült az ágyára.

- Nem mondtam egy szóval se, hogy átálltam Istenhez  ez egy  szólás nálunk.  – törte meg a csendet.

Niall csak maga elé bámult el se jutott a tudatáig mit mondott neki a démon. Annyi kérdése volt magához.  A legfontosabb,  ami a legjobban villogott a fejébe az az volt, hogy miért akarta azt, hogy Zayn megcsókolja. Miért vágyott az édes ajkakra. Lassan leereszkedett törökülésbe a földre és rajzolgatni kezdett a koszos padlón. A démon összezavarodva nézte mit csinál az angyal. Egy mosoly bujkált a szája sarkába, nagyon aranyosnak találta a földön rajzolgató Niallt. Valami motoszkált a fejébe és úgy érezte meg kell kérdeznie.  

- Ne nézz! Gondolkodok. –hallatszott a szőkeség felől.

- Hol a szárnyad? Úgy értem az angyaloknak vannak szárnyai nem?

- Vannak, de csak akkor látszanak ha nagyon boldogok vagyunk.  Ilyenkor tele vagyunk energiával, így megtestesül a szárnyunk.

- Egyszer szeretnélek szárnnyal látni. – hangzott a mondat a démon szájából amivel megdobogtatta  Niall szívét.

- Ha egyszer boldoggá teszel látni fogod. - mosolygott az angyal.

- Én nem tudlak téged boldoggá tenni.

- Miért nem? – nézett zavartan a démonra.

- Két külön világ vagyunk. Én maga  az ördög teremtménye,  a bűn  képviselője, te Isten gyermeke vagy, a tisztaság megtestesítője. Ezt nem lehet összeegyeztetni.  – feküdt el az ágyon.

- Honnan veszed? Mér hiszed azt, hogy  ez olyan nehéz lenne ? – ment oda hozzá az angyal.

- Bánthatlak. 

- Én is. – suttogta már a másik felett támaszkodva.

- Fájdalmat okozhatok.

- Én is. -  az angyalnak fogalma nem volt honnan van ennyi  bátorsága, de egyre közelebb merészkedett.

- Bemocskollak.

- Sosem voltam igazán tiszta.  – búgta.

Már csak pár centi  választotta el az ajkaikat.  Niallbe lassan kitisztázódtak a dolgok,  régen nagyon sokat volt  Anaellel a szerelem angyalával.  Látta ahogy a Földet szenvedéllyel borítja be. Tisztába volt ez álltál a szerelem fogalmával és tudta, hogy amit most érez az pontosan ez.   Tudta, hogy Anael  csak a Földet tudja befolyásolni   ezért azt hitte ők nem is tudnak szerelembe esni, de  az alatta fekvő démon mindent megváltoztatott.  Nem ismerte igazán a Zaynt, de volt egy olyan érzése, hogy jobban ismeri,  mint bárki mást az egész világegyetemben.

- Niall, tudod mit csinálsz? -  nézte a szőke száját.

- Tisztába vagyok vele mit csinálok viszont  nem tudom, hogy kell csókolózni.

- Te tiszte hülye vagy. – nevetett fel . – Megtanítsam?

- Jó lenne. – bólogatott.

Zayn egyre közelebb hajolt a szőkéhez és lágyan hozzáérintette az ajakit az angyaléhoz. Lassan csókolta elveszve a pillanatban. A kezeit gyengéden  vezette le a szőkeség oldalán és markolt a csípőjébe még közelebb húzva magához Niallt.  Az angyal teljesen elveszett az érintésben. A démon megszakította a csókot, hogy a szőkeség szemébe nézhessen. A kék íriszek most még jobban ragyogtak mint eddig valaha. Niall elmosolyodott,  Zayn  a füléhez hajolt.

- Hogy tetszett?

- Még egyszer!

A démon csak elnevette magát és újra megcsókolt az angyalt. Ez sokkal vadabb volt, birtoklóbb.  Az idő szint repült számukra Zayn és Niall egyre közelebb kerültek egymáshoz.  Az angyal minden napját a pokolba töltötte szinte már berendezkedett oda.  Zayn  hallani sem akart róla, hogy Isten oldalára álljon.  Nem szereti ezt a helyet, de semmiért nem  szolgálná Istent , ezt el is mondta a szőkeségnek. Nem esett jól neki ahogy a démon beszél a teremtőjéről, de ezzel a tulajdonságával együtt szereti. Még egyikük sem mondta  ki a másiknak pedig már mindkettő tisztába volt a saját érzelmeivel. Zayn úgy érezte itt az alkalom. Niall a karjáiban aludt  ilyenkor még ártatlanabbnak tűnt,  mint általában. Mosolyogva figyelte ahogy ébredezni kezd az ő tökéletessége. A démon csak csodálta és tisztelte az angyalt. Minden nap lejött a pokolba csak is miatta, kockáztatta az életét. Kibújt a szerelme mellől, hogy felálljon és járkálásba kezdjen.

- Niall, te vagy a fényességem. A törött glóriájú angyalom. A démonoknak elvileg nincs szívük és én is így éreztem addig amíg bele nem kerültél az életembe.  Adtál nekem valami olyan dolgot ami nélkül nem is tudom eddig, hogy  éltem. Igazából tudod, hogy nem vagyok olyan jó az érzelmek kifejezésébe szóval csak annyit akartam kihozni ebből a kavalkádból, hogy szeretlek. – hajtotta le fejét és az úját kezdte tördelni.  – Tudnál viszont szeretni egy démont?

 -  Megtanítottál arra milyen érezni és ezért nagyon hálás vagyok . Szeretnélek akkor is ha kiderülne te vagy Lucifer. Mert én ismerlek és tudom, hogy nem vagy gonosz csak rossz helyre teremettetek.  Szeretlek. – csókolta meg az előtte állót. – Zayn , viszont ezt nem folytathatjuk tovább megértem, hogy nem akarod Isten szolgálni, de ezt így nem csinálhatjuk. Gondolkoztam rajta és arra jutottam, hogy megkérem Atyám, hogy emberré tegyen minket. 

- Niall biztos vagy te ebben?

- Nem szeretnéd? – kérdezte.

-  Azért, hogy veled lehessek bármit megteszek.

- Köszönöm. – ugrott Zayn nyakába. –Emlékszel, hogy azt mondtad egyszer látni  akarod a szárnyaim?

- Emlékszem.

- Most alkalmad nyílik rá. – mosolygott halványan  a szőke és ellépett a démontól.

Zayn megbabonázva nézte az előtte álló angyalt. A szárnyival még tökéletesebben festet. A szőkéhez sétált és gyengéden az ujjhegyeivel végig simított a tollakon. Nem látott még soha ennél csodálatosabb dolgot.  Szeretettel a szemében megcsókolta a mennyei tökéletességet. Zaynt csak egy pillanatra  bódították el az érzések és máris a mennybe találta magát Isten előtt. Niall boldogan szökdécselt a teremtője felé. 

- Niall fiam! Olyan rég jártál erre. –  dörmögött. – Úgy látom hoztál valakit magaddal.  Gyere Zayn  közelebb nem harapok!

- Gyere már! – fordult hátra a szöszi.

 - Jól van megyek már. – indult el a démon is.

A két fiatal megállt Isten előtt. Niall valamit dúdolgatót közbe előre hátra dülöngélt a sarkán,   Zayn magát teljesen kihúzva nézett farkas szemet a Mennyei Atyával. 

- Látom megtérítetted büszke vagyok rád. – simogatta meg az angyal fejét. 

- Nem egészen Atyám.  – pásztázta a szemével az arany járólapot.

- Ezt, hogy érted?

- Lenne egy kérésünk. – fűzte ujjat Zaynére. – Emberek szeretnénk lenni.
Istent nem döbbentette meg a két fiatal látványa. Érezte, hogy ez fog történni és Anael is szólt neki.

- Fiam mér akarsz te ember lenni?  Azt hittem szeretsz angyalként élni. 

- Mert ebbe a világba nem szerethetek egy démont és Zayn se szerethet egy angyalt, így nincs más választásunk.

- De ha Zayn átállna hozzánk nem lenne erre szükség.

- Tudom Uram, de nem tehetem meg. Meg kell értenie nagyon szeretem Niallt , de nem állok át önhöz. Lehet nem szeretek ott lenni , nem akarok bűnt elkövetni, nem akarom szolgálni Lucifert viszont én önt se szeretném.  Szabad szeretnék lenni.

- Tehet emberek akartok lenni?

- Igen. – mondták egyszerre

-  Nem hamarkodtátok ezt el,  tisztábba vagytok vele, hogy akkor ujjá születek és meglehet, hogy soha többé nem találkoztok?

- Tisztábba vagyunk vele. – nézett az angyal teremtője szemébe.

- Kockáztatok még, így is?

- Minden jobb, mint a semmi. - mosolyogtak egymásra.

- Hát legyen kaptok egy estét után már a Föld lesz az otthonotok.

- Köszönöm atyám.

- Köszönöm Istenem. – mosolyodott el Zayn is a végére.

- Zayn kérlek vigyázz rá nagyon szeleburdi kölyök, de a legtisztább lény akit valaha ismertem.  – nézett szeretet teljesen az elugrándozó szőke angyal után.

- Megpróbálok mindent megtenni. Még egyszer köszönöm.

- Nincs mit fiam.  Sok szerencsét! - veregette meg a vállát.

Zayn  csak bólintott és az angyal után futott,  átkarolta a derekát amint odaért. Nem volt miért sietniük, így elsétáltak Niall szobájába.

- Mihez akarsz kezdeni az utolsó esténken? – kérdezte a szöszi.

-  Csak veled szeretnék lenni.

Bebújtak az ágyba és Zayn átölelte az ő angyalát és a fejét a szöszi nyakába fúrta. Nem csináltak mást csak egymáshoz bújtak és ez, így volt tökéletes. Nem akarták az utolsó együtt töltött estéjük bármi más testiségre pazarolni.  Bőven elég volt számokra a másik közelsége. Isten betartotta a szavát reggelre a két fiatal ember lett. A szőke angyal szülőföldje Írország lett a démoné Anglia. Nem kerültek egymástól  túl messze, de innentől a saját kezükbe van, hogy látják-e egymást újra vagy a szerelmük az örök feledésbe merül.