Egy kis közvélemény kutatás:D

Sziasztok
Újra jelemtekezem/jelentkezünk.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy hagyjatok nyomot mqgatok után, mivel mi is szívesebben írunk, ha látunk megjegyzéseket.:)
Az új rész a mia napra várható.
Most egy kis, közvélemény kutatással érekeztem.
Van, valaki akit éredekle ez az ötletem blog formájában?
Xxx.Gina


Niall

"Nyár.... Nyári szünet... "
Minden gyerek álma, kivevé nekem.
Utálom a nyarat! 3 évvel ezelőtt én is boldogan, önfeledten vártam a nyári szünetet, de akkor minden megváltozott.....
Lianal, az unokatestvéremnel nyaraltam Bradfordban.Átlagos,  unalmas nyárnak néztem elébe.Egyik délután Lia bemutatta a legjobb barátját Zaynt, aki iránt egyből, gyengéd érzelmeket kezdtem táplálni.
Sokat lógtunk együtt, hála az uncsimnak.Lia-ék kertjébe volt egy lombház, amit még apámmal csinált Georg bácsi, mikor még apám élt.
Rengeteg időt ütöttünk el hármasban, a lombházban. Egyik este megbeszéltük, hogy ott alszunk, ám Lia elkapott valami virusos torokgyulladást, s az anyukája nem engette el.
Én, és Zayn ketten ültünk fent, az èlet nagy dolgait megvitatva. Bevallom rettegtem, vele kettesbe lenni, mivel Ő volt eletem első szerelme.
Csendben, már-már kínos csendben üldögéltünk egymásmellet, mikor olyan történt, amire még álmomban sem mertem gondolni. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja finom, de mégis határozott volt. Aznap este egymáshoz bújva aludtunk el.
Lia-nak nem mondtuk el a csók dolgot vagy azt, hogy egyáltalán összejöttünk.
Igen, összejöttünk az első csókunk utáni napon, átmentem hozzá, s megbeszéltük, megpróbáljuk együtt.
Életem első szerelmével másfél boldog, felejthetettlem hónapot voltunk együtt.
 AUGUSZTUS 27.-E
Életem legrosszabb napja.
Még a mondatai, mindig vízhangzanak a fejembe: "Nemszeretlek, utálak, és már semmit nem akarok tőled. Remélem megdöglesz, hogy soha nekelljen találkoznunk".
Fájt, iszonyatosan elegem volt az életembol. Fél évig nem beszéltem anyámmal, a barátimmal, Lia-val.
Nem ettem rendesen, teljesen magamba fordultam, s a tanulásba menekülntem. Azóta csak egy igazi kapcsolatom volt, Nina-val, de vele is barátságban váltunk el. Azóts is a legjobb barátom.
Most itt ülök 16 évesn egy repülőn, ami visszavisz a múltba, a rég nem látott Bradfordba, na meg annál inkább nemlátott személyhez, aki még mindig ugyanolyan fontos mint volt.
-Megkérem tisztelt utasainkat, hogy szíveskedjenek bekapcsolni az biztonsági övjeiket, mert megkezdjük a leszállast Bradfordba. -szakított ki a pilota hangja, gondolatmenetemből.
Becsatolttam az övemet, jó utashoz híven, s csak most esett le, hogy mióta Ő összetörte a szívem, most járok itt először. Talán ha szerencsem lesz, megoldom az itt tartózkodásomat találkozás nélkül. Ahm milyen jó is lenne csak sajnos az én szerencsém nem olyan, s ez nem olyan később ki is derült.
20 perc múlva már a réptér, betonos talaján álltam, életem legnagyobb gyomorgörcsével. Huh hát eléggé kalandos nyárnak, nézek elébe.-nyugtáztam magamban. És, nem is tévedtem nagyot.
Kiléptem, a friss Bradfordi levegővel tőltött városba, majd fogtam egy Taxit.
Bevágódtam, eldráltam gyorsan a címet, s néztem ahogy kikanyarodunk, a monstrum épülettöl.
Izgultam! Rettegtem! Nem akarolk vele újra talalkozni!
Még mindig fontos nekem, sőt erre inkább az a legmegfelelőbb szó, hogy szeretem. Nehéz volt megint bevallanom magamnak, de ez az igazság. Fáj, mert tudom viszonzatlan, mint 3 évvel azt, a kapcsolatunk végén tudtomra is adta.
Fejemet nekidöntöttem a párás ablak üvegnek, és néztem az essős Bradford táját elsuhanni, melletünk. Rég láttam, az egyszer bíztos. Meg emlékszem annó annyit szidtam, szegény várost, hogy ha hallota volna, sírva szaladt volna világgá. Utáltam mert akkor volt a foci tábor, s én nem mehettem, helyette ide kellet jönnöm.
Ahogy a tájat bámultam, éreztem a pilláim ólom súlyúvá válnak.
Nem kellet sok idő, elragadott az állmok világa.